irka-firka

Mi lenne, ha…


2018. április 16.

» Mi van, ha a félelem nem is olyasmi, amit kerülni kell, aminek ellen kell állni, vagy ami miatt szégyenkezni kell? Mi van, ha a félelem azért van itt, hogy segítsen? […] A legtöbben rengeteg energiát fordítunk arra, hogy az egész életünket úgy szervezzük, hogy elkerülhessük, amitől a legjobban félünk. A félelem azonban ébresztő üzeneteket hozhat az életben, hogy rányissa a szemedet mindarra, ami az életedben gyógyításra szorul. […] Ha félsz kimutatni a sebezhetőségedet és kitárni a szívedet a szeretet előtt, a félelem üzenhet neked a múltadban előforduló és máig gyógyítatlan szívfájdalmakról, amelyek gyengéd, szeretetteljes ellátást igényelnek. Ha félsz, hogy megbetegedhetsz, a félelem azt jelezheti, hogy ne adj másoknak mindent, és kezdj odafigyelni a saját igényeidre is.

» A kis éned szereti megmondani, hogy ne engedd meg magadnak, hogy sebezhető légy, mert ha megbízol az emberekben, összetörhet a szíved.

» Sokan páncélban járnak, ami megvédi őket a külvilágtól. És akár tetszik, akár nem, a veszteség lehetőséget nyújt ennek a páncélnak a betörésére. Amikor a veszteség nyomán összetörik a páncélunk, az elviselhetetlenül fájdalmas lehet; úgy érezhetjük magunkat, mint egy csupasz idegsejt, amelyet semmi sem véd a szúrásoktól és karcolásoktól, és csak még erősebb páncélt szeretnénk magunkra venni. De nem csak így kezelhetjük a veszteséget. Választhatjuk azt is, hogy hagyjuk, hogy feltörjön, és aztán úgy maradhatunk – nyitott szívvel, elérhetőnek egy gazdagabb, mélyebb élet számára.

» Lehet, hogy azért választottad ezt a könyvet, mert küzdesz a félelemmel – de mindannak ellenére, amit esetleg gondolsz, már most is hihetetlenül bátor vagy.

» 20 bátorságnövelő ötlet
14. Kényeztesd magad mindenféle módon (fürdősók, olvasás csak úgy élvezetből, fürdőbe járás, masszázs, körömlakkozás, egy egész szabadnap, amit magadra fordítasz).

Lissa Rankin


2018. március 28.

Karezza
Ezt is jó olvasni. Jön a tavasz, hiába lesz holnap reggel is mínusz (állítólag).


2018. március 25.

„Hallgass meg mindenkit, aki bizalommal fordul hozzád, és ha semmi mást nem tudsz adni,
ne tanácsot, együtt érző szavakat adj.”

F. É.


2018. március 3.

A harmada környékén járok, és nem is akartam szóba hozni.

Nyolcvan évesen írta, aztán a tíz évvel későbbi kiadásba írt az előszó után pár bekezdést.
Döbbenetes, de nem is a tartalom szorosan, hanem a szemüveg, amin keresztül mindezt leírta. A… …
Az az előadás tavaly… aztán a könyv. Hogy lehet EZ után ennyire szeretni az embereket, szeretni élni.

A moly.hu-n írtak róla sokan

Pár napja olvastam csak, amikor reggel négykor egy borzalmas rémálomból riadtam fel. Soha, de soha nem történt velem eddig ilyen. Ott voltam, elvittek, és közben tudtam, hogy mi fog történni, hogy… Szörnyű volt.
Teljesen jó volt, amíg nem álmodtam semmit. Mostanában ez a harmadik… de ez iszonyatosan valóságosnak tűnt. Semmi oroszlán, meg idegen gyerek, meg szakadék…


2018. február 25.

„A lágyság, a lágy napok jele, amely napok romantikus erőfeszítésekre, vásárlásra, barátokkal töltött időre, masszázsokra és szépészeti beavatkozásokra, étterembe járásra, bulizásra és minden művészettel kapcsolatos tevékenységre alkalmas, mert megérdemeljük.”

Ritka az ilyen nap. És pont ilyen trutymó időnek kellett lennie.

Jah, nem ittam meg a bort a múltkor :)

2018. február 20.

„Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a tánc sok ember számára nehéz téma. Ha hisztérikus nevetőgörcsöt kapunk, vagy nyilvánosan rázendítünk egy nótára, legfeljebb úgy érezzük, hogy a kelleténél egy kicsit jobban elengedtük magunkat. Nincs azonban az önkifejezésnek még egy olyan formája, amely annyira előhozná belőlünk a sebezhetőség érzését, mint a tánc. Szó szerint az egész testünket védtelennek érezzük ilyenkor. Olyan, mintha meztelenek lennénk – azt pedig talán nem kell magyaráznom, mennyire erős sebezhetőségérzést képes kiváltani belőlünk ez a tapasztalat.

Sok ember számára túl nehéz feladat, hogy megkockáztassa ezt a fajta nyilvános sebezhetőséget, ezért csak otthon hajlandók táncolni, vagy csak olyan emberek előtt, akik nagyon közel állnak hozzájuk. És vannak, akik olyannyira nem tudnak mit kezdeni a sebezhetőséggel, hogy egyáltalán nem táncolnak.”


Brené eszembe juttatott egy tavalyi jelenetet. Egy elképzelt, meglepő villanást. Szerepelt benne egy üveg bor, dugóhúzó, amit akkor már hónapok óta terveztem venni, de folyton lebeszéltem magam róla. És tánc. Soha nem táncoltam. Egy lépést se, soha. Nem tudok–nem tudtam. Vagy világéletemben féltem tőle. Mint Brené írja…
Meglepő volt, hogy a bevillant jelenetben örültem a táncbahívásnak. És ment is, simán.

Aztán lett dugóhúzóm és bor is. Most fogom meginni a maradékát (tuti rég megromlott).


2018. február 10.

Táncolj úgy, mintha senki sem látna. Énekelj úgy, mintha senki sem hallana. Szeress úgy, mintha még sosem csalódtál volna, és élj úgy, mintha a menny a földön volna.
Mark Twain

Ne kérdezd, mire van szüksége a világnak. Kérdezd azt, hogy mi az, ami éltet téged, és csináld. Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akik élnek.
Howard Thurman

Istenem, adj nekem békességet, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeken nem tudok változtatni, bátorságot, hogy változtassak azokon, amelyeken tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget. Ámen!
„Békesség ima”

A hit alapvetően fontos számunkra, ha úgy döntünk, hogy teljes szívvel szeretnénk élni és szeretni egy olyan világban, ahol mindenki biztosítékokat és garanciákat keres, mielőtt megkockáztatná, hogy sebezhetővé váljon. Ha azt választjuk, hogy szívvel-lélekkel veszünk részt az életünkben, anélkül kell hinnünk, hogy látnánk.

Ezt a sok okosságot is Brené Brown könyvében olvastam :)


2018. február 6.


Az előbb egy alkesz/vagymi egyén mordult a fülembe a Baross úton. „sánta kurva” Valszleg nem húztam el az útjából elég gyorsan a futóműveimet. Nem hiszem, hogy valamikor is néztek ilyesminek. Mit hoz ez a fél évszázad :D

A mászkáláshoz a kabát alá (az utóbbi közel harminc évben először!) nem vettem dudorfixet. Lehet, kilátszott :D

 

(Aba-Novák • A mérges Giovanni
Már 2× láttam 3D-ben!)

2018. február 4.

Mindenen van egy repedés.
Azon keresztül jut be a fény.

(Leonard Cohen)


2018. január 30.

„A gond az, hogy ha az embert egyáltalán nem érdekli mások véleménye, és vastag páncélt növeszt maga köré a sérülések ellen, akkor ezzel a kapcsolódástól is elvágja magát. A bátorság nem ezt jelenti. A bátorság arról szól, hogy elmondjuk a történetünket úgy, hogy közben nem válunk immunissá a kritikára. A sebezhetőség kockázatát vállalnunk kell, ha továbbra is kapcsolódni szeretnénk embertársainkhoz.”

Brené Brown • Élj szívvel-lélekkel


2018. január 30.


Több, mint egy éve szeretném megnézni, de az este hétkor kezdődő előadásról már nincs vonat haza.
Márciusban
lesz VASÁRNAP HÁROMKOR!


2018. január 28.

„A kapcsolódás egyik legnagyobb korlátja ugyanis nem más, mint az »egyedül is képes vagyok rá« gondolatának kulturális túlhangsúlyozása. Valahogy odáig jutottunk, hogy összekeverjük a sikert azzal, hogy nincs szükségünk másokra. Sokan vagyunk, akik szívesen nyújtunk segítő kezet embertársainknak, ugyanakkor vonakodunk kimutatni, ha nekünk kell támogatás. Mintha csak két csoportra osztottuk volna a világot: azokra, »akik segítenek«, és azokra, »akiknek segítségre van szükségük«. Pedig az igazság az, hogy mindannyian beletartozunk mindkettőbe.”

Brené Brown • Élj szívvel-lélekkel


2018. január 28.

„A mennyiség valóban fontos. Az általánosításokat a nagy számok teszik lehetővé, de kellenek a konkrét, pontos, személyes részletek is. Lehetetlenség megérteni a neurológiai betegségek természetét és hatását anélkül, hogy a betegekkel egyesével is foglalkoznánk.”

[Mozgásban • Oliver Sacks önéletrajza]


Szenzációs könyv, egy szenzációs ember tollából.
A baleset is egy könyv forrása lett. És még több évet élt, mint addig :)

Két könyv pottyant a kezembe eddig, amiknek a második oldala bekapott és elvesztem.
Amy Tan Száz titkos érzéke és doktor Sacks pici könyve a különleges neurológiai eseteiről.


2018. január 22.

„Miközben a karjaimmal vonszoltam magam és hasznavehetetlen lábaimat, a hangulatom folyamatosan változott. Nem pergett le előttem az életem, de sok-sok emlék szabadult fel bennem. Kellemes és jóleső emlékek: egykori nyári délutánok képei, emlékek arról, hogy szeretnek, hogy megajándékoznak, és elöntött az a hálateli érzés, hogy képes vagyok viszonozni a felém áradó szeretetet. Írtam egy jó könyvet és egy nagyszerű könyvet. Hirtelen azon kaptam magam, hogy múlt időben gondolok magamra.

Auden egyik verssora jutott eszembe, és újra meg újra belém villant: »Hálád előzze meg halálod.«”

(Oliver Sacks • Mozgásban)

 

Januar 21 is the international hug-day :)


2018. január 21.


2018. január 18.

Szabó T. Anna • A mai nap

Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

2.
Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.

Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.

3.
Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem.

Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit se dobok ki.
De hát: enyém!

Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.

4.
Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát.

Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.

5.
Képzeld, mi történt. Érzem, hogy öregszem.
Házunk a várunk, így gondolkozom.
Pedig nem kősziklára építettünk,
hanem utazunk, egymás melegében,
a ködös hídon, egy villamoson.

És azt érzem, hogy megtörténhet bármi,
mint akkor, ott, az első éjjelen.
Pedig csak sín visz. Köd van. Ki kell várni.
Ahova te mész, oda jöjj velem.


Jajj, de gyönyörű…
Igen, ahogy írta Dragomán György hozzá: „Ezen persze mindig megrendülök. Ezen a versen. Hogy én ilyet kaphattam.”


2018. január 17.


2018. január 16.

Az elmúlt évek során többször akadt utamba Brené Brown. Idézetek, rövid cikkek, talán még videó is.
Most, pár nappal ezelőtt egy hosszabb cikk is. Jó volt, szükségem van időnként egy pont ilyen olvasmányra. Most is. A pszichoforyou-n szinte mindig jókat lelek.

Utánanéztem a nálunk megjelent könyveinek (három van), el is terveztem, melyikkel kezdem (az abszolút hiánycikkel, mint fél óra alatt kiderülr :D). Könyvtárból akartam először, de aztán annyi jó kritikát találtam, hogy ráugrottam az antikváriumokra. Végül letöltöttem :)

  • hitelesség – avagy mások véleményének elengedése
  • önmagunkkal való együttérzés – avagy a perfekcionizmus elengedése
  • rugalmasság – a tompaság és a tehetetlenség elengedése
  • hála és öröm – avagy a hiányérzet és a sötétségtől való félelem elengedése
  • intuíció – avagy a bizonyosság igényének elengedése
  • kreativitás – avagy az összehasonlítás elengedése
  • játék és pihenés – avagy a kimerültség státusszimbólumának és a termelékenységnek, mint az önbecsülés fokmérőjének elengedése
  • nyugalom és csend – a szorongás, mint életstílus elengedése
  • értelmes munka – önmagunkkal kapcsolatos kételyeink elengedése
  • nevetés, ének, tánc – a trendiség, és a dolgok kézben tartásának elengedése
2018. január 14.


2018. január 8.

      relax


2018. január 7.

Egy nőnek mindenekelőtt és mindig és örökké gyöngédségre van szüksége.

Márai Sándor


2018. január 4.


2018. január 1.

Popper Péter:

Nem tudom, hogy van-e Isten, vagy nincs, van-e Mennyország vagy Pokol, vagy nincs, stb., pedig összehasonlító valláspszichológiát tanítok. Azt tudom elmondani, hogy erről mit gondoltak az emberek különböző történelmi korszakokban. Mégis mindenkinek, a saját fiamnak is azt tanácsolom, amikor ilyen kérdésekkel fordul hozzám, hogy úgy kell élni, mintha lenne Jóisten.

[…] hadd meséljem el, hogy Pilinszky Jánost, aki rendíthetetlen hitű katolikus költő volt, egyszer elkezdtem cukkolni: „János, hogy lesz ez az utolsó ítélettel? Kimászunk a sírunkból koszosan, földesen, büdösen, félig elrohadva, és akkor fölsorakozunk, mert trombitálnak az angyalok, és megyünk ítéletre Isten elé?” Pilinszky kicsit mérges lett rám, hogy ilyen témákkal csúfolódom, és azt mondta papos hangján: „Nem, Péter, ez nem így lesz. Tudod, mi az utolsó ítélet? Táblára írva a nyakadba akasztják történetedet. De a valódit, nem azt, amit kitaláltál saját magad és a társadalom megnyugtatására. A valódit, Péter.” A hideg futott végig a hátamon. Nem vettem észre, hogy verset mond, pedig megjelent egyik kötetében.


2018. január 1.

      …újév, többet törődöm magammal! Ma kezdem.

2017. december 30.

Kreatív ez+az :)

Sikeres typo, és sikertelen citromtorta. De, amikor kreatívan, villával falatonként ettük egyenest a formából, egészen kapós lett :D Szinte sikeres :D


2017. december 26.

Jó volt nagyon :)


2017. december 23.


2017. december 20.

Tizeniksz éve jártam benne, egyszer. Nagyon-nagyon tetszett :)
A távolkeleti részére egyáltalán nem emlékszem, de Kondorra, Chagallra igen. És dereng, hogy egy Picasso-rajz is volt (de ezt lehet, csak álmodtam, mert most sehol sem olvastam…). És rengeteg lépcső volt és öt emelet. Gyakorlatilag lépcsőház :)


2017. december 17.


2017. december 16.

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!


2017. december 14.

Őriszentpéter

Egész életemben azon igyekeztem, hogy tudjak várni, megérteni, elfogadni. Makacsul törekszem a türelemre – de nem mindig könnyű. A türelemhez ugyanis pihenés kell, feltöltődés, csend. Hogy lehessünk egy kicsit magunkkal, mielőtt másokkal lehetnénk.

Szabó T. Anna


…s ha a türelem már rég megvan (túlságosan is), a feltöltődéshez meg a csend mellé más is kell…


2017. december 14.

Azért találták fel, – emeljünk kalapot! –
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:
Máskép a szeretet közülünk kihalna;
Máskép a halandó, nem lévén alkalma,
Sohasem óhajtná embertársa javát, –
És akkor az élet nem érne egy kovát.

Arany János


2017. december 14.

Szükségem van egy Buddhára. Nem olyan karót nyelten ülő soványra, hanem egy ilyen hahotázó dagira.

Pénteken még megálltam, és nem mentem be az angyalkás boltba (émelyítően átrendezték a kirakataikat, mind édibédi szárnyasokkal van tele…), így találtam a neten ezt a sokkal jobbat :)


2017. december 10.
2017. december 3.

„Egyébként én már évek óta mondogatom, hogy ha csókák bárokban odasétálnak lányokhoz és vesznek nekik egy italt, akkor fószerek miért nem sétálnak oda csajokhoz könyvesboltokban és miért nem vesznek meg nekik egy kiválasztott könyvet ismerkedés gyanánt? Szerintem ez tuti nyerő lenne a hölgyeknél.”

Bhakti Kutir

:)

2017. november 26.

Boldogkőújfalu

Ma született gyermekben is benn a vétek   •   Téveszmék.blog

Családi legenda:

Keresztelni vittek (apu, anyu, keresztapámék) anyuék szülőfalujában a templomba. (Tényleg, nagyanyám miért nem volt velünk? Ő lakott ott közülünk egyedül.)
A főbejáraton léptünk volna be, amikor ránkrikácsolt (no, nem a vasorrú bába) egy idős hölgy (apu nem ezzel a szóval mesélte :D): – DehiszenezmégBŰNÖS!!! Nem mehet itt be, csak az oldalsó bejáraton!
Apunak pöppet eldurrant az agya: – Ha ez a gyerek bűnös, akkor maga micsoda, öreganyám???

Keresztapám is nagy élvezettel mesélte sok évtizeden keresztül :)
Nagyi még huszonöt évig a falu megbecsült lakója volt az eset után. Sőt, mi is járhattunk oda háborítatlanul.


2017. november 22.

A pozitív hozzáálláson múlik minden. Sok pácienst láttam már, aki gyógyultra gondolkodta magát.

Nancy Back okleveles ápoló


Ha családtagja haldoklik, próbáljon melléfeküdni, hozzábújni. Az ilyen betegek gyakran nagyon egyedül érzik magukat, fizikai érintkezésre vágynak. Sok páciensemtől hallom, hogy rákkal él, de a gyöngédség hiányába hal bele.

Barbara Dehn mesterdiplomás okleveles ápoló

2017. november 21.

2017. november 20.

At 50, everyone has the face he deserves.

George Orwell


2017. november 7.

2017. november 5.

2017. október 22.

Szép :)


ez is


2017. október 21.

„Téved, aki azt hiszi, hogy ahhoz, hogy álmaink valóra váljanak, elegendő megtervezni, elgondolni azokat, s szorgosan munkálkodni a megvalósításukon. Van még egy eleme az álmok megvalósulásának, s olykor éppen ez a döntő: egy másik ember, aki hisz benne, hogy álmunk valóra fog válni.”

Jean Shinoda Bolen • A bennünk élő istennők


2017. augusztus 7.

Empátia
or
szimpátia

 

Rákaptam a Nők Lapja kávézójára

2017. augusztus 5.


2017. augusztus 5.

10 lecke a szeretetről

FÉRFI írta.
Jól esett olvasni, hogy nem én vagyok ufó (nem először olvasok ilyet – igaz, Daniel Goleman?). És normális, hogy így működöm. Az egy más kérdés, hogy nyilván nulla esélyem van ezt megtapasztalni kölcsönösen. És komolyan elgondolkodom néha (vagy nemis néha…), hogy 49 évesen van-e haszna, vagy inkább csak kára, hogy egyre tisztábban látom magamat. Meg nyilván másokat is, persze.
Hogy tisztában vagyok vele: igenis értékes vagyok, meg jól csinálok egy csomó mindent.
Nyilván sok hiányom van, meg meg kell tanulni együttélni velük. Meglátni a jó oldalát, mert mindennek van. Vagy ha tényleg nincs, akkor nem rágörcsölni.
Jó lenne, ha meg tudnám húzni a határaimat, ha ellen tudnék állni – főleg magamnak –, és nem engednék hülyét csinálni magamból.

Tetszik ez a tíz pont. Nem kedvelem amúgy a pontokba szedett psziho-okosságokat.
Komoly parám volt (?) emberekkel, közel került emberekkel kapcsolatban egy idő után, hogy „jaj, csak nehogy túl sok legyek, nehogy nyomulósnak tartson!”. Pedig csak ezek szerint működtem. Pontról-pontra.
Aztán kaptam ütéseket is, és megtanultam visszafogni magam.
Nem kellene. Azokat kell elkerülni, akiknél vissza kell fogni magam.
Mert vannak, akik szerint dehogy vagyok sok. És inkább ez a jellemző.


2017. július 19.

Mini-túrák :)


2017. július 15.

„Miközben egész életünkben igyekszünk távol tartani magunktól a sebezhetőséget, és az ellen védekezünk, nehogy túl érzelmesnek tartsanak minket, az is megvetést vált ki belőlünk, ha mások kevésbé képesek hajlandók leplezni az érzéseiket. Odáig jutottunk, hogy ahelyett, hogy tisztelnénk annak a bátorságát, aki sebezhető, inkább hagyjuk, hogy a saját félelmeink és feszengésünk miatt bíráljuk és kritizáljuk őket.”

A védekezés az, ami megöl bennünket!


2017. július 12.

2017. július 8.