„Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.”
Nem gondoltam, hogy ez a rajz bábterv :)
Jó lehetett tavaly ez a kiállítás. Miért nincsenek itt ilyenek (semmilyenek nincsenek…)?
Vissza kellene szokni a reggeli hosszabb útra. Elég hideg van már, meg is állapítottam valamelyik nap, hogy tíz fok alatt működik a lábam. És lehetne vágyakozva nézni a Kolozsváry-gyűjtemény ablakaira :)
„? ? ? ? ? ? ? ? ? ? Ki vagyok egyáltalán? Most, hogy két hete megint egyedül maradtam, miután utat mutattam a páromnak, nem tudom. Nem tartozom senkihez: ez most már semleges érzés. Ötvenkét évesen az ember már nem akar tartozni, legfeljebb élni még egy kicsit, akárhogy.”
Szabó T. Anna • A nyúl alakú vérfolt (Szabadulógyakorlat)
Az elmúlt napokban Dragomán György Főzőskönyvét (is) olvasgattam. Csak pár írást lehet belőle egyszerre elolvasni, mert különben összefolynak-összecsúsznak. Annától meg kettőt egymás után. Pedig csak négyoldalasak. Igaz, a vérfoltos kivételesen hat egész volt.
De pont kiegészítik egymást. Gyuriétól nevetek, Annáétól meg potyognak a könnyeim időnként.
Valamelyik délután megkérem a kollégámat, hogy a Zsinagógánál tegyen ki, ne a ház előtt.
(Ez a Kassák máshol van, a Sotheby's árverezte valamikor.
Ma hazajöttem a spárból anélkül, hogy 10–20 percre leültem volna a fák alá a szatyrommal :)
Mondjuk, ugyanolyan rondán, kétlépesénként meg-megállva, mint máskor, pihenés után.
Farkas Edina, a paksi Életfa Idősek Otthonának orvosa a közmédiának ma:
„az immunrendszer elfárad, felejt, és kénytelenek vagyunk egy kicsit felfrissíteni a tudását.”
Paszmek, megvilágosodtam! Sőt, Nobelt neki. Erre várok. Hogy felejtsen. Edina, ekkora tudással Pakson?
— • — • — • — • — • — • — • —
Nem is ezzel akartam foglalkozni, hanem a Szépművészeti 10+ évvel ezelőtti megújítási tervével, amiből semmi nem lett, mert nyilván itt nem lehet korszerűt és haladót, szokatlant és formabontót csinálni. Legalábbis űberritkán. Meg akartam keresni a jutubon azt a régi videót, amit a tervezők tettek fel róla. De majd legközelebb. Valamikor évekkel ezelőtt beszúrtam ide, de valamiért nem jelennek meg a videók már. Avítt lett a beillesztőszkript biztos.
Hasadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon ekivűl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez a föld másra sem való,
Csak hogy eltékozold.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Bátorság volna ezt a hont
Neked fenntartani.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
Szabad száj! itt csikorgatod
Véres fogaidat.
- - - - - - - - - - - - - - -
Arany János
Tettigonia viridissima
© fotó: Nagy Sándor
Egy ilyen dög bujkált a hálószobámban másfél éjszakán keresztül… Álmomban nem gondoltam, hogy szöcske létezik ekkora. És felmászik a harmadikra. Fene a gusztusát. Lehet, csak a madarak elől menekült?
Cuki képeket találtam róla amúgy a neten (ez is az). Ugyanilyen jógyerek módjára megvárta, amíg rárakom a poloskafogó dobozomat, meg egy kaspót, és a biztonság kedvéért még egy babkonzervet. És mert egy kézzel semmit nem tudtam vele kezdeni, ott töltött három napot még, amíg segítségem érkezett (a kezdetben roppant magabiztos, aztán bepánikoló lányom), és közösen eltüntettük a hálóból.
Két nappal előtte egy szemtelen és túlmozgásos poloska látogatott meg. Sajnos, nem akart távozni, pedig őket ki szoktam reptetni az erkélyen.
A zöldség után két nappal egy lepke csapkodta magát a plafonhoz, aztán röpködött a szemem előtt. Éjjel, mikor máskor? De neki csak kinyitottam az erkélyajtót és reggelre eltűnt. + nem jött helyette más „vendég” :)
Utána két nappal már nem is csodálkoztam, hogy egy sárga katica (?) mászott az ablakon. Szerencsére, mire visszaértem a boltból, ő is távozott.
Hozzászoktam, hogy ami felrepül a harmadikra, abban már GPS van. A legyek tesznek két kört, köszönünk egymásnak és segítség nélkül kitalálnak :)
Valószínűleg ezek a szokatlan vadállat-látogatások a városokba belátogató vaddisznók, meg a városok szélén kóválygó medvék lájtosabb variációi :)
Ezek 2-3 hete voltak már, azóta nem jöttek be szokatlan látogatók az ablakon (kopp-kopp). És szerencsére addigra már lényegesen mozgékonyabb voltam, mint egy hónappal azelőtt.
Mese két elégedett emberről
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám fiatalember. Igazán elégedett volt az életével. Szerette a barátnőjét, szerette a munkáját, szeretett jókat enni és a motorján száguldozni.
Most egy lakótelepi lakásban él, egy betegeskedő, de alapvetően jókedvű zöldséges kofa bal veséjeként.
Láng Attila D.
1968. június 27-én jelent meg a hazai boltokban a Coca-Cola
:D :D :D
és ezt most kell először olvasnom!
A frigóban ott hesszel egy adag tészta ágyúgolyónak álcázva. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle ilyen bitangjó, mint ez volt :)
fúúúúúj, öndícséret…
Hadházy Ákos • 6. nap közérdekű napszámosként,
komoly új politikai tanulságokkal. A feladat: karalábé és hagyma kapálás (sarabolás) napszúrásig. A szakmai kihívást és a dolog sportértékét több dolog adta. Egyrészt elég nagy a meleg és tűz a nap, másrészt oda kell figyelni, hogy a gazzal együtt ne eliminálja az ember a karalábét és a hagymát is. Ez utóbbinál különösen igaz, a kis gyenge hagymalevelek már a kis gazban is jót tudnak bújócskázni. Így ott inkább kézzel gyomlálunk, ami – hogy klasszikusokat idézzek – nagyon lent van. A gaz is sokféle, vannak a kedvencek, amik könnyen adják magukat , mint a disznóparéj és a tyúkhúr , és vannak a szemetek, mint a „folyondár” és a tarack.
Jó hír viszont, hogy a néhány hete általam is kötözött uborka már terem.
És akkor a mai politikai tanulságok:
1. A korrupció elleni harc olyan, mint a kapálás. A kivagott gaz helyett mindig nő másik
2. Kapálni mégis kell, mert ha nem csináljuk, vagy túl későn kezdünk neki, akkor sokkal-sokkal nehezebb lesz kiirtani a gazt/a lopást. Ha addigra nem fojtja meg a növényi kultúrát/ az ország társadalmát
3. Ha csak a felszínt kapirgáljuk és a gyökér ott maradt, nem sokat csináltunk
4. A politikusoknak célszerű lenne ilyet csinálni néha, megtanulnák jobban becsülni a munkát
5. A dolog kifejezetten motivál, sok kormánytagot szeretnék kertészetekben látni. A börtönöknek is van ugyanis.
2021. június 7.
Valami kép is kellene már, sok a szöveg :)
Kölcsey Ferenc • Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. december 29.
(190 éve…)
„Hunyt szemmel is látom az eget. Érzem, hogy most az ég is néz engem, néz minket, mindent és mindenkit, néz a fényes magasból, ezt az egész parkot, a rózsákkal, a félóránként körbejáró pici vonattal, nézi a családi házak és hétvégi telkek közé szorított, megzabolázott, mesterséges, mégis burjánzó tájat, a pikinikezőket, a sörözőket, a szerelmeseket, a hason fekve olvasgatókat, a hempergő kölyköket, a szökőkutakat, a gémeket és vadludakat, a tölgyfákat és napozószékeket, a játszóterek zajait, a gumikerékhintákon lengő, gyermekként dudorászó felnőtteket, a senkit sem bántó sokszínűség és soknyelvűség izgalmas zsibongását, a lelassult és idillivé szelídült délutánt, a paradicsomkertet, ahol mindenkinek jut hely, és mindenki nyugodt. Ide fogok visszatérni gondolatban, ebbe a valószínűtlen, fényes békébe. És ha van túlvilág, ilyennek szeretném látni majd.”
Szabó T. Anna • Pokrócok az ég alatt (innen: Szabadulógyakorlat)
Ezt akartam begépelni, de egy sor után beütöttem a gugliba, és mit dobott ki? Domi pont ezt, pont ettől-eddig tette be a beszélgetésükbe :)
Azért kezdtem el írni, hogy kiszabaduljak az időből
+ Persze lehet, sőt, nemcsak lehet, hanem nyilvánvaló, hogy ez csak reakciókat tesztelő, vízbe dobott kő.
De ez már régen nem egy tó nyugodt vize, hanem valami fortyogó és kénköves bűzt árasztó pocsolya. A sok beledobált tesztkőtől és az általuk vetett, még el sem csitult hullámoktól…
+ zsarolás, hogy az eheti kampányban minél többen oltassák be magukat. Kínaival.
Valami szép kép kellene ide. Vagy zene.
Sejtettem, hogy g*i megoldások lesznek a kártyákkal, azt mondtam pár napja, hogy ha ezentúl „védettségi” kártya kell a múzeumba-színházba járáshoz, akkor ennyi volt, nem megyek többet. Snétberger koncertre se. Mérő László-előadásra se.
53 éves vagyok, nyilván lefőtt már a kávé nagyja. Mert tökegyértelműen egy múzeumban fertőzhetek (maszkban, 15 méterre a másik embertől), állatkertről, arborétumról nem is beszélve. A három napja, kínaival beoltott 78 éves apám meg nem, mert megkapta a kártyát. (Ezt csak a példa kedvéért, ő húsvétkor megkapta a második édes-savanyút.)
A tavalyi maradj otthon, meg a több, mint egy éve tartó káosz és gyűlöletkampány (direkt, turbóra tekert szarkavarással – mert zavarosban lehet legjobban lopni) miatt sokkal pocsékabbul vagyok fizikailag, mint tavaly márciusban.
Figyeltem magam, hogy min dühödtem be ennyire, nem értettem egy darabig. Nem történt semmi váratlan, számítani lehetett ezekre. Aztán eszembe jutott, hogy azt is olvastam: NK szóba hozta a halálozást. És most se történt részvétnyilvánítás – ez a száján kiáradó trutymók közül a legrohadtabb, ez a hiány. Hanem helyette elbagatellizálta az egészet, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, középmezőny (ez az egész időszakot tekintve is első hely!), és ezt a pozíciót akarja megtartani. Ez lehetett, ami kiakasztott.
Az egész komunikáció (nem csak péntekenként), hogy csak az oltakozás számít, hogy lényegtelen, hogy a még nem védett embereket arra buzdítják, hogy legyenek csak merészek, nem kell törődni semmivel, hát megkapták a VÉDETTSÉGI kártyát. Csak az az oltásellenes baloldal, az tesz nekik feszt keresztbe.
Kicsit kíváncsi vagyok, mennyire sikerül a NER-szállodákat megtölteni kártyás, fizetőképes vendégekkel.
Nem pontosak az idézetek, és kizárólag gaz, ellenzéki oldalakról származnak. Tényleg röhögcsélt benne??
Progresszív (folyamatosan aktív fázisban lévő) sm-mel a puttonyomban akkor sem fogok oltakozni, ha Merkely főkardiológus-főseggnyaló személyesen nyomná belém akármelyiket, mert őszerinte nem árt.
Ez lehetett az eddigi pénteki morális (neki?) mélypont.
Nagyon várom a keddi JUHI-t.
Elkezdtem olvasni egy cikket, amiben túlélők írtak a betegségükről (mert ma tényleg csak korona létezik, hát arról). Az első két (három?) sztori ugyanúgy könnyű kezdet utáni hirtelen romlásról szólt, kritikus állapoton át vezető gyógyul(gat)ásig. Nem olvastam végig, mert elég hamar rájöttem, hogy ilyet aztán végképp nem kell olvasnom. Nyilván én nyugodtan elveszthetem itt az eszméletemet, mert a kutya nem fog megtalálni. Legalábbis időben.
Kunetz Zsombort és Pusztai Erzsébetet olvasok, meg címeket. Illetve, túl sokat mégis (mérce, átlátszó, 444, narancs, juhi, partizán). Vannak persze cikkek a koronán kívül, de kevés. És nem is köt le.
Tegnap este akartam megnézni a Ruben Brandtot (negyedszerre? vagy inkább már öt?), aztán nem lett belőle semmi.
Majd ma :)
„Hová tűnik az öklöm, ha kitárom a tenyerem?”
„A jóisten valószínűleg az észt osztotta el legigazságosabban az emberek között, mert panaszkodnak arra, hogy nincs elég pénzük, nem elég sikeresek, nem elég egészségesek, nem elég szerencsések, de hogy nem jutott nekik elegendő ész, arra nem szoktak panaszkodni.”
Kepes András • A boldog hülye és az okos depressziós
Happy Valentine-day for me :D
(Most, este jutott eszembe, hogy milyen nagy nap van ma :D – miután ezer szerelmetes cikk jött már szembe :) Még a Partizánon is. Mindjárt meg is nézem. Előtte meg azt, hogy másfél centi bor után egy órával tudok-e taposni :) )
Anno, nagyonrégen, amikor az egyházi 1%-ot lehetett egyéb, meghatározott célokra adni (kezdetben többféle is volt egyszerre, aztán már csak egy: tiszai árvíz, aztán csupán a nemzeti tehetség program), mindig azt írtam be. Aztán, sok éve, ilyenkor, amikor töltögetni szoktam az adóbevallást, olvastam egy cikket. Újságíró megkérdezte az illetékest (nem tudom már, ki volt és hol), mire költötték az előző évben a bejött zsetont. Ami a katolikus egyház utáni legnagyobb összeg volt. Elképesztően nagy. Az illető fennsőbbrendűen küldte el a fenébe a riportert. Mondván, nem írja elő törvény, hogy erről beszámoljanak. SŐT. Azt sem írja elő semmi, hogy egyáltalán arra a célra költsék. No, azóta adtam a buddhistáknak.
Mostanig. Merthogy Iványi Gáborék visszakapták a technikai számukat. És nagyon remélem, hogy valóban át is utalják nekik…
» Végignéztem a számokat, most is van nemzethy tehetség program. De a többiek is iszonyú sokan lettek. Amikor elkezdtem a buddhistákat szponzorálni, összesen háromféle volt belőlük. Most minimum negyvenféle „buddhista” néven futó szám ácsingózik az egyszázalékokra.
A hideg relatív....
+20 fok: A görögök felveszik a pulóverüket (ha megtalálják).
+15 fok: A jamaikaiak bekapcsolják a fűtést (persze, ha van).
+10 fok: Az amerikaiak reszketnek a hidegtől. Az oroszok uborkát ültetnek a kiskertben.
+5 fok: Már látszik a leheletünk. Az olasz autók felmondják a szolgálatot.
0 fok: Amerikában megfagy a víz. Oroszországban sűrűbb lesz a víz.
-5 fok: A francia autók felmondják a szolgálatot.
-15 fok: A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban. A norvégok előveszik a pulóverüket.
-18 fok: Oslóban bekapcsolják a fűtést. Az oroszok a szezon végén utoljára utaznak a dácsára.
-20 fok: Az amerikai autók nem indulnak el.
-25 fok: A német autókat nem lehet elindítani. A jamaikaiak kihaltak.
-30 fok: A hatóságok napirendre tűzik a hajléktalanok kérdését. A macska a pizsamádban alszik.
-35 fok: Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A japán autókat nem lehet elindítani.
-40 fok: A svéd autók felmondják a szolgálatot.
-42 fok: Európában már nem működik a közlekedés. Az oroszok az utcán fagylaltoznak.
-45 fok: Vannak még görögök?
-50 fok: A szempillák megfagynak két pillantás között. Alaszkában a fürdőszobák kisablakát fürdéskor bezárják.
-60 fok: A jegesmedvék délebbre vonulnak.
-70 fok: A pokol is befagyott.
-73 fok: A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről. Az oroszok felveszik a füles sapkájukat.
-80 fok: Az oroszok nem veszik le a kesztyűjüket még a vodka pohárba öntésekor sem.
-114 fok: Az alkohol megfagy. Az oroszok veszettül káromkodnak…
A magyarok többsége 20 fokos szobában alszik
A kommenteket olvasva megnyugodtam, hogy nem csak én kapcsolom le a fűtést éjszakára, meg nappal is 19-20 fokon létezem :)
Ezt a felsorolást már sokszor olvastam, de még mindig tetszik. A mínusz harminc fok viszont ütött. Nem emlékszem, hogy ezt is olvastam benne régebben.
Reggelente, amikor megállok a zebránál a Ciklámen tours sarkán és felnézek szemben az ablakokra, gyakran világos van bent, és látszik a falakon a rengeteg festmény. Vajon egy magángyűjteményt meg lehet látogatni ebben a kretén helyzetben? Kitől lehetne megkérdezni…
Jósok éve, talán még Győrben dolgoztam, felhívtam Kolozsváry Ernő özvegyét (honnan volt/van meg a telefonszáma?), de éppen nyaralt, mondta telefont felvevő férfi. Aztán nem ismételtem meg a merész tettet.
Rákerestem cikkekre, de nincs sok hír, azok is többévesek. Ötévenként kiállítják valahol (Galéria, Kieselbach, valahol vidéken is volt), de amúgy síri csend.
Talán nem is él az özvegy… Született négy gyerekük, az egyikük épp az MNG művészettörténésze. Egy másik meg itt tesitanár a Révaiban.
Ki élhet ott ennyi kép között? Mert tuti él ott valaki, különben nem kapcsolnának villanyt reggel fél hétkor. Tuti megértené az elvonási tüneteimet…
Hogy lehetne bejutni? Megmásznám a második emeletet érte maszkban.
Ma kipróbáltam a hidegvizes hajmosást. Talán volt ilyen egy éve, akkor is dögrováson volt a bojler. Szerdán fürödtem utoljára, azóta a „rohadtgyors mosakodás” nevű olimpián kívüli egyéni sportágat tudtam csak űzni :(
Remélem, holnap meg tudják szerelni.
Olvasok is,
nemcsak firkálok:
- CsetlekBotlok
- Sorskönyv nélkül
- Bhakti Kutir
- Angelika
- Szabó Levente
- A test beszél
- Mai Manó Ház – blog
- zwoelf
- Győri Napilap
- Dragomán György
- átlátszó
- Laborczi Dóra
- Pszihó for jú