irka-firka

Mindig mondta anyu, hogy keményfejű és csökönyös vagyok, mint az apám.
Még sose mostam fel vértócsát magam után. Összeragadtak a hajtincseim. A vadifriss frizurámban.

A véralvadási faktorom viszont remek, már alig véres a törölköző, ha odanyomom. Ahhoz képest, amekkorát durrantam, alig fáj.
Nyilván mentő kellett volna. Vagy Livikát felhívni legalább.

.
.
.
Tévedtem, azért még vérzik.

Mégiscsak jó lenne valaki.
Egy ápolónő.

Elfoglalom magam, várok kicsit, nem merek még lefeküdni.


2018. november 10.

Nagggyon jó kiállítás!


2018. október 22.

Bella ♥

Arra lettem, hogy simogassalak.
Egy örök kölyökmacskáért születtem.
Hogy körbedoromboljam hátadat.


2018. október 7.

[…] Milyen igazságokat vagy meggyőződéseket hív segítségül, amelyek keresztülvezetik a betegségen?
– Nem akarok teher lenni. Nem akarom, hogy az én fájdalmam másoknak is fájdalmat okozzon.

Edith Eva Eger • A döntés


2018. augusztus 15.

Frida

Tavaly nem voltam a Galériában, idén meg… de ezt mindenképpen látni szeretném.
Nyilván egyedül nem megy.


2018. július 6.

feel…

„És persze volt néhány merész ostoba is, aki saját félelmeit rám vetítve ítélkezett – így adva magyarázatot arra, amiről valójában semmit sem tudott. És persze rólam sem sokat…”


2018. június 23.

Szabó T. Anna

Csak a csók, csak a nyelvek értelmet nem ismerő összeolvadása, csak ez nemtelen. A test folytatást követelő, gyermekcsináló kényszere helyett ez az önkéntes önátadás és egyenlőség, ez a csók. Szabadság az érzékiségben, nem nélküli szájunk szerelmes szertartása, egymásból lélegzés fullasztó és szédítő sötétje, csukott szem és nyitott bőr, erekben a közös szívverés, összeolvadás, egység. Nincs test, nincs magány, csak a nyelv általi üdvözülés.

Aki csókkal győzi le Bábelt, ellenáll a halálnak. Ellenáll önmagának is, megszűnik a teste, az arca, csak a szája, a szomjas szája marad, a nyelv teste, a testetlen nyelv, vádbeszéd helyett vágybeszéd, csontfogak kocogása, szerencsejáték a koponyában, izgalom és győzelem, belső megtapasztalása egy másik lénynek, oldás és kötés kényszere nélküli mágia. Nincs hóhér és nincs áldozat, nincs erős és nincs gyenge. Egyenlő, egymással mérkőző erők örvénylik körül a testi megsemmisülés sötét üregét. Nem kell a beszéd, hang sem kell, simogatás sem, csak a tűz, csak az egység. Szétválás után már csak a magyarázkodás, a megnyugtatás, a búcsú. Sok nevet adunk az egyetlennek, feldaraboljuk a teljességet.


2018. június 13.

Történt egyszer, a huszonegyedik születésnapján, hogy a három fogadott fiam egyike, aki épp indulóban volt az Amazonas őserdejébe, a Békehadtesthez, azt mondja nekem:
– Tudod-e, hogy sohasem öleltél meg?
Hát megöleltem. Összeölelkeztünk. Igen kellemes volt. Tisztára mintha a szőnyegen hempergőznék a hajdani dán dogunkkal.

Vonnegut • Börleszk


2018. június 3.

Akkor is csámpás voltam, és ferdén álltam egyenesen. A kevés fénykép közül, ami van egyáltalán, ez a kettő, amin valahogy kinézek :)
Nem voltam egy szép gyerek, no :)


2018. május 12.

Ez is a buddhizmusból jött


2018. április 27.

 

 

 

 

 

 

„[…]
amit az ember öreg korára megért és elfogad: hogy amit elfelejt, azt felejtse el. Az felejtésre méltó.”

Nádas Péter


2018. április 22.

R. utolsó középiskolai éve azzal kezdődött, hogy szalagavató lesz (meg persze érettségi, meg tömény stresszt nyomtak minden gyerekbe).
Ezek a 18–19 évesek teljesen felnőtt és érett emberek módjára megbeszélték, és egyöntetűen megszavazták, hogy nem csinálnak beöltözős, menyasszonyiruhás farsangot. Mert drága, és semmi értelme. Beöltözős buli volt elsős korukban, az elég is volt.
Erre az osztályfőnök, aki amúgy egy fiatal csávó volt, rendkívüli szülőit hívott össze az ügyben.
Megjelentünk, mi szülők + R. Néhány szülővel beszéltünk is, h őt úgy engedte a gyerek el otthonról, hogy nemmel fog szavazni. Nekik meg se fordult a fejükben, hogy ne így tegyenek.
R. belül ült a padban, nem tudott kijönni tőlem.
Bejött az ofőjük, elkezdett beszél(get)ni. Az egyik szülőtárs beszólt, hogy ez NEKI ünnep! Egy másik is beszólt valami hasonlót. Itt R-t le kellett fognom, mert oda akart menni megverni az anyukát. Aztán a szavazás következett, és a beöltözés-pártiak nyertek. Igennel szavazott a második anyuka is. Az ő fiának csak egy keze volt, fél kézzel nyomta végig a srác a középiskolát. És végül (az elejétől tudva) nem is táncolt, nem tudta átkarolni a partnernőjét. Nem akart egy kretén színházban fellépni. Ilyen nézőközönségnek…
A szülőiről kimenve is le kellett fognom, mert a végén néhány anyukának már a belét akarta kitaposni…

Aztán hazamentünk, elmondtuk otthon, h mi történt. És utána egy órával is még P. ült a szoba közepén a szőnyegen, maga elé bámulva, hogy ő ezt nem érti :(

Demokrácia anno, kilenc éve.


2018. április 22.

Mi lenne, ha…


2018. április 16.

» Mi van, ha a félelem nem is olyasmi, amit kerülni kell, aminek ellen kell állni, vagy ami miatt szégyenkezni kell? Mi van, ha a félelem azért van itt, hogy segítsen? […] A legtöbben rengeteg energiát fordítunk arra, hogy az egész életünket úgy szervezzük, hogy elkerülhessük, amitől a legjobban félünk. A félelem azonban ébresztő üzeneteket hozhat az életben, hogy rányissa a szemedet mindarra, ami az életedben gyógyításra szorul. […] Ha félsz kimutatni a sebezhetőségedet és kitárni a szívedet a szeretet előtt, a félelem üzenhet neked a múltadban előforduló és máig gyógyítatlan szívfájdalmakról, amelyek gyengéd, szeretetteljes ellátást igényelnek. Ha félsz, hogy megbetegedhetsz, a félelem azt jelezheti, hogy ne adj másoknak mindent, és kezdj odafigyelni a saját igényeidre is.

» A kis éned szereti megmondani, hogy ne engedd meg magadnak, hogy sebezhető légy, mert ha megbízol az emberekben, összetörhet a szíved.

» Sokan páncélban járnak, ami megvédi őket a külvilágtól. És akár tetszik, akár nem, a veszteség lehetőséget nyújt ennek a páncélnak a betörésére. Amikor a veszteség nyomán összetörik a páncélunk, az elviselhetetlenül fájdalmas lehet; úgy érezhetjük magunkat, mint egy csupasz idegsejt, amelyet semmi sem véd a szúrásoktól és karcolásoktól, és csak még erősebb páncélt szeretnénk magunkra venni. De nem csak így kezelhetjük a veszteséget. Választhatjuk azt is, hogy hagyjuk, hogy feltörjön, és aztán úgy maradhatunk – nyitott szívvel, elérhetőnek egy gazdagabb, mélyebb élet számára.

» Lehet, hogy azért választottad ezt a könyvet, mert küzdesz a félelemmel – de mindannak ellenére, amit esetleg gondolsz, már most is hihetetlenül bátor vagy.

» 20 bátorságnövelő ötlet
14. Kényeztesd magad mindenféle módon (fürdősók, olvasás csak úgy élvezetből, fürdőbe járás, masszázs, körömlakkozás, egy egész szabadnap, amit magadra fordítasz).

Lissa Rankin


2018. március 28.

Karezza
Ezt is jó olvasni. Jön a tavasz, hiába lesz holnap reggel is mínusz (állítólag).


2018. március 25.

„Hallgass meg mindenkit, aki bizalommal fordul hozzád, és ha semmi mást nem tudsz adni,
ne tanácsot, együtt érző szavakat adj.”

F. É.


2018. március 3.

A harmada környékén járok, és nem is akartam szóba hozni.

Nyolcvan évesen írta, aztán a tíz évvel későbbi kiadásba írt az előszó után pár bekezdést.
Döbbenetes, de nem is a tartalom szorosan, hanem a szemüveg, amin keresztül mindezt leírta. A… …
Az az előadás tavaly… aztán a könyv. Hogy lehet EZ után ennyire szeretni az embereket, szeretni élni.

A moly.hu-n írtak róla sokan

Pár napja olvastam csak, amikor reggel négykor egy borzalmas rémálomból riadtam fel. Soha, de soha nem történt velem eddig ilyen. Ott voltam, elvittek, és közben tudtam, hogy mi fog történni, hogy… Szörnyű volt.
Teljesen jó volt, amíg nem álmodtam semmit. Mostanában ez a harmadik… de ez iszonyatosan valóságosnak tűnt. Semmi oroszlán, meg idegen gyerek, meg szakadék…


2018. február 25.

„A lágyság, a lágy napok jele, amely napok romantikus erőfeszítésekre, vásárlásra, barátokkal töltött időre, masszázsokra és szépészeti beavatkozásokra, étterembe járásra, bulizásra és minden művészettel kapcsolatos tevékenységre alkalmas, mert megérdemeljük.”

Ritka az ilyen nap. És pont ilyen trutymó időnek kellett lennie.

Jah, nem ittam meg a bort a múltkor :)

2018. február 20.

„Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a tánc sok ember számára nehéz téma. Ha hisztérikus nevetőgörcsöt kapunk, vagy nyilvánosan rázendítünk egy nótára, legfeljebb úgy érezzük, hogy a kelleténél egy kicsit jobban elengedtük magunkat. Nincs azonban az önkifejezésnek még egy olyan formája, amely annyira előhozná belőlünk a sebezhetőség érzését, mint a tánc. Szó szerint az egész testünket védtelennek érezzük ilyenkor. Olyan, mintha meztelenek lennénk – azt pedig talán nem kell magyaráznom, mennyire erős sebezhetőségérzést képes kiváltani belőlünk ez a tapasztalat.

Sok ember számára túl nehéz feladat, hogy megkockáztassa ezt a fajta nyilvános sebezhetőséget, ezért csak otthon hajlandók táncolni, vagy csak olyan emberek előtt, akik nagyon közel állnak hozzájuk. És vannak, akik olyannyira nem tudnak mit kezdeni a sebezhetőséggel, hogy egyáltalán nem táncolnak.”


Brené eszembe juttatott egy tavalyi jelenetet. Egy elképzelt, meglepő villanást. Szerepelt benne egy üveg bor, dugóhúzó, amit akkor már hónapok óta terveztem venni, de folyton lebeszéltem magam róla. És tánc. Soha nem táncoltam. Egy lépést se, soha. Nem tudok–nem tudtam. Vagy világéletemben féltem tőle. Mint Brené írja…
Meglepő volt, hogy a bevillant jelenetben örültem a táncbahívásnak. És ment is, simán.

Aztán lett dugóhúzóm és bor is. Most fogom meginni a maradékát (tuti rég megromlott).


2018. február 10.

Táncolj úgy, mintha senki sem látna. Énekelj úgy, mintha senki sem hallana. Szeress úgy, mintha még sosem csalódtál volna, és élj úgy, mintha a menny a földön volna.
Mark Twain

Ne kérdezd, mire van szüksége a világnak. Kérdezd azt, hogy mi az, ami éltet téged, és csináld. Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akik élnek.
Howard Thurman

Istenem, adj nekem békességet, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeken nem tudok változtatni, bátorságot, hogy változtassak azokon, amelyeken tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget. Ámen!
„Békesség ima”

A hit alapvetően fontos számunkra, ha úgy döntünk, hogy teljes szívvel szeretnénk élni és szeretni egy olyan világban, ahol mindenki biztosítékokat és garanciákat keres, mielőtt megkockáztatná, hogy sebezhetővé váljon. Ha azt választjuk, hogy szívvel-lélekkel veszünk részt az életünkben, anélkül kell hinnünk, hogy látnánk.

Ezt a sok okosságot is Brené Brown könyvében olvastam :)


2018. február 6.


Az előbb egy alkesz/vagymi egyén mordult a fülembe a Baross úton. „sánta kurva” Valszleg nem húztam el az útjából elég gyorsan a futóműveimet. Nem hiszem, hogy valamikor is néztek ilyesminek. Mit hoz ez a fél évszázad :D

A mászkáláshoz a kabát alá (az utóbbi közel harminc évben először!) nem vettem dudorfixet. Lehet, kilátszott :D

 

(Aba-Novák • A mérges Giovanni
Már 2× láttam 3D-ben!)

2018. február 4.

Mindenen van egy repedés.
Azon keresztül jut be a fény.

(Leonard Cohen)


2018. január 30.

„A gond az, hogy ha az embert egyáltalán nem érdekli mások véleménye, és vastag páncélt növeszt maga köré a sérülések ellen, akkor ezzel a kapcsolódástól is elvágja magát. A bátorság nem ezt jelenti. A bátorság arról szól, hogy elmondjuk a történetünket úgy, hogy közben nem válunk immunissá a kritikára. A sebezhetőség kockázatát vállalnunk kell, ha továbbra is kapcsolódni szeretnénk embertársainkhoz.”

Brené Brown • Élj szívvel-lélekkel


2018. január 30.


Több, mint egy éve szeretném megnézni, de az este hétkor kezdődő előadásról már nincs vonat haza.
Márciusban
lesz VASÁRNAP HÁROMKOR!


2018. január 28.

„A kapcsolódás egyik legnagyobb korlátja ugyanis nem más, mint az »egyedül is képes vagyok rá« gondolatának kulturális túlhangsúlyozása. Valahogy odáig jutottunk, hogy összekeverjük a sikert azzal, hogy nincs szükségünk másokra. Sokan vagyunk, akik szívesen nyújtunk segítő kezet embertársainknak, ugyanakkor vonakodunk kimutatni, ha nekünk kell támogatás. Mintha csak két csoportra osztottuk volna a világot: azokra, »akik segítenek«, és azokra, »akiknek segítségre van szükségük«. Pedig az igazság az, hogy mindannyian beletartozunk mindkettőbe.”

Brené Brown • Élj szívvel-lélekkel


2018. január 28.

„A mennyiség valóban fontos. Az általánosításokat a nagy számok teszik lehetővé, de kellenek a konkrét, pontos, személyes részletek is. Lehetetlenség megérteni a neurológiai betegségek természetét és hatását anélkül, hogy a betegekkel egyesével is foglalkoznánk.”

[Mozgásban • Oliver Sacks önéletrajza]


Szenzációs könyv, egy szenzációs ember tollából.
A baleset is egy könyv forrása lett. És még több évet élt, mint addig :)

Két könyv pottyant a kezembe eddig, amiknek a második oldala bekapott és elvesztem.
Amy Tan Száz titkos érzéke és doktor Sacks pici könyve a különleges neurológiai eseteiről.


2018. január 22.

„Miközben a karjaimmal vonszoltam magam és hasznavehetetlen lábaimat, a hangulatom folyamatosan változott. Nem pergett le előttem az életem, de sok-sok emlék szabadult fel bennem. Kellemes és jóleső emlékek: egykori nyári délutánok képei, emlékek arról, hogy szeretnek, hogy megajándékoznak, és elöntött az a hálateli érzés, hogy képes vagyok viszonozni a felém áradó szeretetet. Írtam egy jó könyvet és egy nagyszerű könyvet. Hirtelen azon kaptam magam, hogy múlt időben gondolok magamra.

Auden egyik verssora jutott eszembe, és újra meg újra belém villant: »Hálád előzze meg halálod.«”

(Oliver Sacks • Mozgásban)

 

Januar 21 is the international hug-day :)


2018. január 21.


2018. január 18.

Szabó T. Anna • A mai nap

Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

2.
Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.

Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.

3.
Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem.

Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit se dobok ki.
De hát: enyém!

Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.

4.
Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát.

Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.

5.
Képzeld, mi történt. Érzem, hogy öregszem.
Házunk a várunk, így gondolkozom.
Pedig nem kősziklára építettünk,
hanem utazunk, egymás melegében,
a ködös hídon, egy villamoson.

És azt érzem, hogy megtörténhet bármi,
mint akkor, ott, az első éjjelen.
Pedig csak sín visz. Köd van. Ki kell várni.
Ahova te mész, oda jöjj velem.


Jajj, de gyönyörű…
Igen, ahogy írta Dragomán György hozzá: „Ezen persze mindig megrendülök. Ezen a versen. Hogy én ilyet kaphattam.”


2018. január 17.


2018. január 16.

Az elmúlt évek során többször akadt utamba Brené Brown. Idézetek, rövid cikkek, talán még videó is.
Most, pár nappal ezelőtt egy hosszabb cikk is. Jó volt, szükségem van időnként egy pont ilyen olvasmányra. Most is. A pszichoforyou-n szinte mindig jókat lelek.

Utánanéztem a nálunk megjelent könyveinek (három van), el is terveztem, melyikkel kezdem (az abszolút hiánycikkel, mint fél óra alatt kiderülr :D). Könyvtárból akartam először, de aztán annyi jó kritikát találtam, hogy ráugrottam az antikváriumokra. Végül letöltöttem :)

  • hitelesség – avagy mások véleményének elengedése
  • önmagunkkal való együttérzés – avagy a perfekcionizmus elengedése
  • rugalmasság – a tompaság és a tehetetlenség elengedése
  • hála és öröm – avagy a hiányérzet és a sötétségtől való félelem elengedése
  • intuíció – avagy a bizonyosság igényének elengedése
  • kreativitás – avagy az összehasonlítás elengedése
  • játék és pihenés – avagy a kimerültség státusszimbólumának és a termelékenységnek, mint az önbecsülés fokmérőjének elengedése
  • nyugalom és csend – a szorongás, mint életstílus elengedése
  • értelmes munka – önmagunkkal kapcsolatos kételyeink elengedése
  • nevetés, ének, tánc – a trendiség, és a dolgok kézben tartásának elengedése
2018. január 14.


2018. január 8.

      relax


2018. január 7.

Egy nőnek mindenekelőtt és mindig és örökké gyöngédségre van szüksége.

Márai Sándor


2018. január 4.


2018. január 1.

Popper Péter:

Nem tudom, hogy van-e Isten, vagy nincs, van-e Mennyország vagy Pokol, vagy nincs, stb., pedig összehasonlító valláspszichológiát tanítok. Azt tudom elmondani, hogy erről mit gondoltak az emberek különböző történelmi korszakokban. Mégis mindenkinek, a saját fiamnak is azt tanácsolom, amikor ilyen kérdésekkel fordul hozzám, hogy úgy kell élni, mintha lenne Jóisten.

[…] hadd meséljem el, hogy Pilinszky Jánost, aki rendíthetetlen hitű katolikus költő volt, egyszer elkezdtem cukkolni: „János, hogy lesz ez az utolsó ítélettel? Kimászunk a sírunkból koszosan, földesen, büdösen, félig elrohadva, és akkor fölsorakozunk, mert trombitálnak az angyalok, és megyünk ítéletre Isten elé?” Pilinszky kicsit mérges lett rám, hogy ilyen témákkal csúfolódom, és azt mondta papos hangján: „Nem, Péter, ez nem így lesz. Tudod, mi az utolsó ítélet? Táblára írva a nyakadba akasztják történetedet. De a valódit, nem azt, amit kitaláltál saját magad és a társadalom megnyugtatására. A valódit, Péter.” A hideg futott végig a hátamon. Nem vettem észre, hogy verset mond, pedig megjelent egyik kötetében.


2018. január 1.