Frenk
Öreg földút

„Szerette volna megölelni és védelmezni az anyját, de egyben jólesett volna, ha ő viszonzásképpen elringatja, biztosítja afelől, hogy minden rendben van vele, és nem volt agyvérzése vagy még valami ennél is rosszabb. Mindig ilyen volt az anyja, nehezen kezelhető, zsarnokoskodó és furcsa.”

Amy Tan: A gyógyító lánya

Amikor a maradással járó fájdalom erősebb, mint az ismeretlentől való rettegés, ugrunk.

Lissa Rankin

Ha valaki nem megfelelően bánik veled, emlékezz arra, hogy nem veled van baj, hanem vele.
A normális emberek nem rombolnak le más embereket.

Hiányzik, hogy valaki megfogja két kezem s mélyen nézzen bele két szép szemembe. Hiányzik, hogy nem foghatom valaki két kezét s nem nézhetek mélyen két szép szemébe.

Hiányzik, hogy valaki fülembe súgja mikor két karjával ölel át, hogy mennyire fontos vagyok neki. Hiányzik, hogy valakinek fülébe súghassam mikor két karommal ölelem át, hogy mennyire fontos nekem.

Hiányzik, hogy valaki velem akarjon ébredni minden áldott reggel, hogy engem pillanthasson meg elsőnek. És hiányzik, piszkosul hiányzik, hogy valakivel ébredhessek minden áldott reggel, mert őt akarom megpillantani elsőnek.

Egy visszatekintés által sok minden felidézhető, és nagyon sokat lehet belőle okulni, de csak akkor, ha csupán látogató vagy a múltban, nem pedig állandó lakos.

William Paul Young

Misztrál
Kéne valaki
(Dsida Jenő
verse)

Kérdés, hogy mindez csak véletlen? De mi a véletlen? Mi az esély? Mi a szerencse? Mi mindent kapunk a mindenségtől, amit nem tudunk megmagyarázni? És ez is belekerül a történetbe. Ez mind olyasmi, amin folyamatosan gondolkozom, nap mint nap. Különösen, amikor jó dolgok történnek, és különösen, amikor rosszak. De azt hiszem, van valamiféle jó szerencse, és tudni akarom, ez milyen részekből állhat össze, hogy megköszönhessem nekik, és megkeressem őket az életemben. Mert abban is hiszek, hogy minél jobban figyelem, annál többször előfordul.

Amikor felismertem a kérdést, rögtön láttam is rá példát. Minden tele volt vele. Mindenütt láttam rá az utalásokat. És akkor valahogy már tudtam, hogy ez mindig is így volt. És az írásban ez történik. Jönnek ezek az utalások, ezek a jelek, és rá kell jönnöm, hogy eddig is egyértelműek voltak, de valahogy mégsem. És tulajdonképp egy fókuszra van szükségem. És amikor megvan a kérdés, az jó fókusz. Ilyenkor az élet látszólagos hordaléka valójában mind átmegy ezen a kérdésen, és az a fontos, hogy mi történik az egyes kis dolgokkal. És olyan, mintha mindig csak ez történne. Már azt hisszük, hogy ez valamiféle egybeesés, jó szerencse, hogy ezért segít ennyire a világmindenség is. De még ezt is meg lehet magyarázni, ha megvan a fókusz. És egyre többször észrevesszük.

Vajon én is…?

[…]Sok empata úgy gondolja magáról, hogy ők egyszerűen csak érzékenyek vagy túlérzékenyek; de valójában többről van szó mint puszta érzékenységről. A különbség pedig az átélt érzelmek mélységében rejlik, azaz egy empata nem csak tudja, hogy a másik ember mit érez, hanem át is éli, mintha ő maga lenne az a személy, átveszi az érzelmeit. Emiatt az empata általában megértő és jó hallgatóság. Gyakran válnak lelki szemetessé, mert mindenki úgy érzi, hogy az ilyen embernek nyugodtan kiöntheti a lelkét. Még ha nem is tudatosan teszik ezt, de egy empatával folytatott beszélgetés során azon kapják magukat, hogy elmondtak neki gyakorlatilag mindent.

[…]Az empatáknak van azonban egy rossz vonásuk is, ami miatt fontos felismerniük azt, hogy ők valójában empaták. Ez pedig a mások energiáinak és érzelmeinek átvétele. Bár valóban nagyon hasznos dolog ilyen módon érezni másokat, ennek árnyoldala az, hogy ha nem vigyáz, akkor bizony a probléma a sajátjává válik. Emiatt sok empata lelki állapota „mérgeződik meg” és akár betegségeket is okozhat, ha nem vigyáz.[…]

Már megint olyat találtam, amit éppen szépen megfogalmaztam magamban. Nemrég. Szinte szóról szóra ugyanígy :)

Eszerint a leginkább a negatív egocentrizmusnak becézett viselkedés untatja halálra a népet, vagyis a folytonos panaszkodás, a személyes problémák mantrázása, a másik személyével, életével kapcsolatos érdektelenség. A lista következő helyén a banális szövegelés áll, vagyis a közhelyek csattogtatása, a triviális dolgokról való okoskodás, és az ugyanazoknak a sztoriknak és vicceknek az ismételgetése. Aztán jön az érzelemkifejezés hiánya, amilyen például a nulla lelkesedés, a monoton beszéd, a szemkontaktus kerülése. Azt sem bírjuk, amikor valaki unalmasan beszél: lassan, hosszú szüneteket tartva, nem jut el a lényeghez, elnyújtja a társalgást. A lista ötödik helyén a passzivitás végzett, vagyis az,  amikor valaki alig beszél, nem tesz hozzá a társalgáshoz, nem fejti ki a véleményét, amikor túl kiszámíthatóak a reakciói, és folyton egyetért a beszélővel. Unalmas az is, amikor valaki csak magáról beszél, nem bír kérdezni, amikor mindig túlzottan komoly, vagy amikor annyira görcsösen akar jó benyomást kelteni, hogy az egész mondandója kínos vicceskedésbe és álcukiskodásba fordul. Végül, unalmas az is, amikor valaki nem figyel a beszélgetésre vagy nem bírja abbahagyni a dumálást. 

[…] most már szent meggyőződésem, hogy az igazság nem a logikában rejlik, hanem a múltbeli és a jövőbeli reményeinkben. Hiszek benne, hogy a remény képes meglepni az embert, legyőzni az útjába gördülő akadályokat, sőt a magamfajta kételkedőket is, akik csak a tényeken alapuló bizonyítékokat hajlandók elfogadni.

(Amy Tan: Száz titkos érzék című könyvéből)

A titkos érzékek szótára borzongásból, pézsmaillatból, libabőrből, pirulásból áll.
Legalábbis azt hiszem.

(Amy Tan: Száz titkos érzék című könyvéből)

Ebből is láthatod, hogy Miss Banner most már ötféleképpen érzékelte a vlágot, éppúgy, mint egy kínai. De később mindig a hatodik érzéke, az a nagy amerikai jelentőségtudata okozott gondot, mármint kettőnk között. Mert amit az érzékei súgtak, arról véleményt formált, a véleményéből következtetéseket vont le, és néha megesett, hogy egészen máshová lyukadt ki, mint én.

(Amy Tan: Száz titkos érzék című könyvéből)

Minden ember valamilyen céllal érkezik
egy másik ember életébe.
Ok nélküli találkozások? Nincsenek!

[…] Ezért kell nyitottnak lenned és ezért kell menned. Ezért nem állhatsz egy helyben, hanem haladnod az úton nyitott szemmel. […]

Azokból a kövekből is építhetünk valami szépet, amelyeket az utunkban találunk.

(Goethe)

jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

sitting in the corner bar I wonder
how come your face is getting longer
crawls like its shadow on the wall.
days go by and then seasons change,
and way before you know
tomorrow will be yesterday.

you tend to listen, instead of dancing,
love steady and drop the romancing,
and hell - you ain't too well.
after a sunstroke, you don't mind the cold
colours fade and as days grow old
you're called, where all is gold.

like a fish caught on dry land
like a rabbit from a gun, you've been on the run
you're fighting for the days to come
before today is done - oh no I'm the one.

you've lost another year,
and planned the next one,
but all the best laid plans come undone,
fall like they never were at all.
the cracks are showing but you don't care,
'cause anywhere the bus is headed
you've already been there.

(Anna & the Barbies: After hours)

Testünk mozgásra teremtődött, és károsodik, ha nem mozoghat eleget. Az izületek mozgékonysága, az izmok rugalmassága akkor marad meg, ha azokat használják. A test összes szerveinek – légző, keringési és emésztő – mozgásra van szükségük, hogy feladataikat el tudják látni.

Mingtang Xu és Berend Róbert: A Chi Kung világa

Narciso
Yepes:
Fantasía
para
un
gentilhombre

Na, ma tényleg megrázom magam, és folytatom (sőőőőt) :)

Thai
masszázs
0:31:50
:)

Valahányszor azt hallod, egy betegség gyógyíthatatlan, lélekben tudd, hogy ez nem igaz. Tudd, hogy létezik egy Magasabbrendű Erő. A „gyógyíthatatlan” számomra annyit tesz, hogy az orvostudomány még nem talált gyógymódot egy adott bajra. De ez még nem zárja ki a gyógyulást. Magunkba mélyedve rálelhetünk a gyógymódra. Felülemelkedhetünk a statisztikákon. Nem vagyunk számok egy táblázatban. Azok valaki más elképzelései, egy tőlünk független személy szűklátókörűsége. Ha nem adunk esélyt magunknak, megfosztjuk magunkat a reménytől. Dr. Donald M. Pachuta a Washingtonban megrendezett Nemzetközi Aids Konferencián a következőt mondta: „Még sosem kerültünk szeme olyan ragállyal – hangsúlyozom: soha –, amelyről biztonsággal elmondhattuk, hogy végzetes.”

Valamennyi betegségből, amit létre tudtunk hívni, ki lehet gyógyulni, s erre nem egy példát ismerünk. Ha beletörődünk a végzetbe, el vagyunk veszve. Pozitívan kell viszonyulnunk a dolgokhoz, hogy választ kaphassunk. Belső erőnkre támaszkodva kell meggyógyítanunk magunkat.

(Louise L. Hay)

 Ó, nehezen megy tönkre, sokára hal éhen az ember
telve dalos bizalommal! A gondot, a terhes, a gyilkos
gondot kell csak elűzni az agyról. S hinni jövendőnk
biztosan érő, emberi, boldogitó igazában...

(Dsida Jenő)

Ha azt szeretnéd, hogy szeressenek, legyél szeretni való.
Ne nyafogj, ne a fájdalmaiddal legyél elfoglalva, ne teremts újakat,
csak azért, mert azt hiszed, hogy ezzel kivívod mások törődését, gondoskodását.

Legyen jó veled lenni!
Így aztán nem maradsz egyedül. Szakíts időt mindenre és mindenkire.
Csak rajtad múlik, hogy mire futja.
És néha legyen időd a semmittevésre is!

Kertész Zsuzsa

Pont egy éve…

A hajléktalanok, ha nem lehetnek kinn, attól még lesznek.
Lássuk be, a bárányhimlőt nem alapozóval gyógyítják.

Litkai Gergely

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Soha nem tett jót senkinek, ha azon járt az esze, mennyire rosszul érzi magát.

Agatha Christie

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

(Anna and the Barbies, dalszöveg)

Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen.
De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!

Lázár Ervin

Más ember szeme láttára sírni majdnem olyan, mint meztelenre vetkőzni.
Nem is tesszük akárki előtt, s ha igen, nem büntetlenül.

Ancsel Éva