müllerpéter

Ha hozzányúlsz bárki hibájához, csakis akkor teheted, ha nem csupán könyörtelenül szétszeded, de össze is tudod rakni. Az ítélet szétszed, a szeretet összerak. De ha ott hagyod, ízekre szedve, olyan, mintha megölted volna.

Akik rosszat mondanak rólad, azoknak a szándékaik rosszak. Akkor is, ha ez nem tudatosult bennük s azt hiszik magukról, hogy őszinték. Nem azok!

A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.

Minden kritika: önvallomás. A kritikus önarcképe, és a saját öntévesztéséről tett beismerés.

Ha valaki azt mondja neked, hogy hülye vagy, lehet, hogy nagyon szeret téged.

Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.

A segítők mindig készen állnak. Emberek, angyalok, látható és láthatatlan lények egész serege. De addig nem indulhatnak a segítségedre, míg te – önmagadtól – a föltápászkodás és fölemelkedés nagy erőfeszítéseit nem teszed meg.

A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.

Addig, míg igazán szeretünk: repülünk.