…újév, többet törődöm magammal! Ma kezdem.
Kreatív ez+az :)
Sikeres typo, és sikertelen citromtorta. De, amikor kreatívan, villával falatonként ettük egyenest a formából, egészen kapós lett :D Szinte sikeres :D
Tizeniksz éve jártam benne, egyszer. Nagyon-nagyon tetszett :)
A távolkeleti részére egyáltalán nem emlékszem, de Kondorra, Chagallra igen. És dereng, hogy egy Picasso-rajz is volt (de ezt lehet, csak álmodtam, mert most sehol sem olvastam…). És rengeteg lépcső volt és öt emelet. Gyakorlatilag lépcsőház :)
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Egész életemben azon igyekeztem, hogy tudjak várni, megérteni, elfogadni. Makacsul törekszem a türelemre – de nem mindig könnyű. A türelemhez ugyanis pihenés kell, feltöltődés, csend. Hogy lehessünk egy kicsit magunkkal, mielőtt másokkal lehetnénk.
Szabó T. Anna
…s ha a türelem már rég megvan (túlságosan is), a feltöltődéshez meg a csend mellé más is kell…
Azért találták fel, – emeljünk kalapot! –
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:
Máskép a szeretet közülünk kihalna;
Máskép a halandó, nem lévén alkalma,
Sohasem óhajtná embertársa javát, –
És akkor az élet nem érne egy kovát.
Arany János
Szükségem van egy Buddhára. Nem olyan karót nyelten ülő soványra, hanem egy ilyen hahotázó dagira.
Pénteken még megálltam, és nem mentem be az angyalkás boltba (émelyítően átrendezték a kirakataikat, mind édibédi szárnyasokkal van tele…), így találtam a neten ezt a sokkal jobbat :)
„Egyébként én már évek óta mondogatom, hogy ha csókák bárokban odasétálnak lányokhoz és vesznek nekik egy italt, akkor fószerek miért nem sétálnak oda csajokhoz könyvesboltokban és miért nem vesznek meg nekik egy kiválasztott könyvet ismerkedés gyanánt? Szerintem ez tuti nyerő lenne a hölgyeknél.”
Ma született gyermekben is benn a vétek • Téveszmék.blog
Családi legenda:
Keresztelni vittek (apu, anyu, keresztapámék) anyuék szülőfalujában a templomba. (Tényleg, nagyanyám miért nem volt velünk? Ő lakott ott közülünk egyedül.)
A főbejáraton léptünk volna be, amikor ránkrikácsolt (no, nem a vasorrú bába) egy idős hölgy (apu nem ezzel a szóval mesélte :D): – DehiszenezmégBŰNÖS!!! Nem mehet itt be, csak az oldalsó bejáraton!
Apunak pöppet eldurrant az agya: – Ha ez a gyerek bűnös, akkor maga micsoda, öreganyám???
Keresztapám is nagy élvezettel mesélte sok évtizeden keresztül :)
Nagyi még huszonöt évig a falu megbecsült lakója volt az eset után. Sőt, mi is járhattunk oda háborítatlanul.
A pozitív hozzáálláson múlik minden. Sok pácienst láttam már, aki gyógyultra gondolkodta magát.
Nancy Back okleveles ápoló
Ha családtagja haldoklik, próbáljon melléfeküdni, hozzábújni. Az ilyen betegek gyakran nagyon egyedül érzik magukat, fizikai érintkezésre vágynak. Sok páciensemtől hallom, hogy rákkal él, de a gyöngédség hiányába hal bele.
Barbara Dehn mesterdiplomás okleveles ápoló
At 50, everyone has the face he deserves.
George Orwell
„Téved, aki azt hiszi, hogy ahhoz, hogy álmaink valóra váljanak, elegendő megtervezni, elgondolni azokat, s szorgosan munkálkodni a megvalósításukon. Van még egy eleme az álmok megvalósulásának, s olykor éppen ez a döntő: egy másik ember, aki hisz benne, hogy álmunk valóra fog válni.”
Jean Shinoda Bolen • A bennünk élő istennők
10 lecke a szeretetről
FÉRFI írta.
Jól esett olvasni, hogy nem én vagyok ufó (nem először olvasok ilyet – igaz, Daniel Goleman?). És normális, hogy így működöm. Az egy más kérdés, hogy nyilván nulla esélyem van ezt megtapasztalni kölcsönösen. És komolyan elgondolkodom néha (vagy nemis néha…), hogy 49 évesen van-e haszna, vagy inkább csak kára, hogy egyre tisztábban látom magamat. Meg nyilván másokat is, persze.
Hogy tisztában vagyok vele: igenis értékes vagyok, meg jól csinálok egy csomó mindent.
Nyilván sok hiányom van, meg meg kell tanulni együttélni velük. Meglátni a jó oldalát, mert mindennek van. Vagy ha tényleg nincs, akkor nem rágörcsölni.
Jó lenne, ha meg tudnám húzni a határaimat, ha ellen tudnék állni – főleg magamnak –, és nem engednék hülyét csinálni magamból.
Tetszik ez a tíz pont. Nem kedvelem amúgy a pontokba szedett psziho-okosságokat.
Komoly parám volt (?) emberekkel, közel került emberekkel kapcsolatban egy idő után, hogy „jaj, csak nehogy túl sok legyek, nehogy nyomulósnak tartson!”. Pedig csak ezek szerint működtem. Pontról-pontra.
Aztán kaptam ütéseket is, és megtanultam visszafogni magam.
Nem kellene. Azokat kell elkerülni, akiknél vissza kell fogni magam.
Mert vannak, akik szerint dehogy vagyok sok. És inkább ez a jellemző.
„Miközben egész életünkben igyekszünk távol tartani magunktól a sebezhetőséget, és az ellen védekezünk, nehogy túl érzelmesnek tartsanak minket, az is megvetést vált ki belőlünk, ha mások kevésbé képesek hajlandók leplezni az érzéseiket. Odáig jutottunk, hogy ahelyett, hogy tisztelnénk annak a bátorságát, aki sebezhető, inkább hagyjuk, hogy a saját félelmeink és feszengésünk miatt bíráljuk és kritizáljuk őket.”
A védekezés az, ami megöl bennünket!
Régebben
- • diary
- • Az igazi
- • müllerpéter
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017. decemberig
- 2017. júniusig
- 2016. decemberig
- 2016. júniusig
- 2015. decemberig
- 2015. júniusig
- 2013–2014
- 2012. decemberig
- 2011. decemberig
- 2011. júniusig
- 2010. decemberig
- 2010. júniusig