irka-firka

Ma is egy :)

A házunk előtt a járdán hevert egy diákigazolvány. Gondoltam, az automatánál ejtette el a tulajdonosa. Felvettem, gondoltam, otthon megkeresem fb-on. Vártam a liftet, forgattam, látom, a szomszéd házban lakik. (Meglepődtem, nem tudtam, h lakcím is van rajta.) Sarkon fordultam, felcsöngettem egy olyan nevű lakásba. Rohant is le, köszi-köszi, pont a fiával telefonált, amikor csörögtem, hogy merre ment, hol hagyhatta el.

Tökjó, hogy ma is tettem valami micro-jóságot. Ááá, igazából ez nem is az. Meg valószínűleg eddig is ilyen voltam, csak nem tudatosult bennem így.


2017. június 24.

2017. június 24.

…háthogy folyton-folyvást ilyen cikkekbe botlok :)
Az oxytocin erősíti a proszociális viselkedést.

Tegnap álltam a kávéknál a boltban, nézegettem, kellett benntre vennem egyet, amikor beállt elém egy szépszál nő, kocsistól. Logikus: én félreállok hogy elférjen, ő meg cserébe pont előttem húzza be a kéziféket :)
Féltem tőle, mert a zöldségeknél már 2× tesztelte a reakcióidőmet (elég jó, nem sikerült átgurulnia rajtam :)).
Aztán bejött mellé egy néni, nagyon-nagyon görbe háttal. Keresett valamit, látszott. A nőci megkérdezte, h mit. Mondta a néni, hogy kétszázötven grammos kávét, amit a Kisalföldben látott. A nő erre otthagyta. Hurrá, odafértem a cucchoz. Volt egy (×2) nagggyon akciós, azt választottam, + megkérdeztem a nénit, hogy nem ezt keresi? De igen, és nagyon örült, hogy segítettem. Meg, milyen jó, h ilyen magas vagyok :D
Nagyon mosolygós arca volt alapból, de annyira örült nekem, hogy… szóval, írhatnám, hogy már zavart, de nem. Irtó jólesett. Hogy én is képes vagyok segíteni valakinek. Feldobódtam :)


2017. június 24.

Mostanában sokkal ritkábban olvasok wmn-t. Felhígult az egész, súlytalan, üres karaktersorokkal töltik meg a felejthető cikkeket.
De ez most betalált :)

„Ha észreveszed, hogy túl sok a pizsamád…”


2017. június 23.

Ezt is most találtam. Ki is sütött a nap :D


2017. június 23.

INK Letterpress ♥

♥: mert csudajókat csinálnak :)


2017. június 20.
2017. június 19.

három ötlet

Középiskolában egyszer (mikulás?, karácsony? – valamelyik) ajándékokat készítettünk a tanaraknak. Szoktunk, önző okból persze :)
Szóval, ez egy rendhagyó alkalom volt, nem boltban vettünk valami izét, hanem: alkottunk. Időt, energiát, és főképpen az ötletet beletolva. Vettünk 1–1 szép nagy piros almát, mindegyik közepébe beleszúrtunk egy karcsú, hosszú gyertyát. + szabtunk csipkéből mindegyikre fodrot a gyertya aljára.
Az összes tanár oda meg vissza volt tőle. Kivéve egyet.
Az nem kifejezés, hogy mérgesek voltunk rá.


2017. június 14.

„Hogy valójában mi az sm?
Elég megdöbbentő, de a tudomány mai állása szerint egy homályos halmaz, amelybe belesorolódik minden olyan, a központi idegrendszert érintő tünet, amely másba nem illik bele.”

©


2017. június 3.

Mi hiányzik a mai világból?   ♥


Idén még nem vettem könyvet (szinte – Vaterán azért lecsaptam egyet május elején). Ez lesz könyvesboltból az első.
Ezer oldal piszoksok! Egy-egy cikkén is el lehetett (lehet ma is, időtlenek maradnak valszleg) merengeni jó sokáig.


2017. május 27.

Időnként (de nem elégszer) idetévedek, és olvasok sokat egymás után Lupuslány blogján.
Ez is egy jó bejegyzés volt.

Brutális, hogy mennyit javul a lábam, ha a majd' harminc fok másnapra tíz fokot csökken. Szombaton mintha nem az előző napi futóműveimen mentem volna.

Már a tegnapi melegtől előjöttek a hőkiütéseim. Bakker, még kánikula se kell neki! Vakarom a piros pöttyemet. Kizárólag a jobb alkaromon.


2017. május 23.

Nem igazán tudtuk, hogy mi lesz. Illetve, táncra számítottunk, de nem az volt. Nem CSAK. Nagyon-nagyon jó volt. A vége felé kétszer is bicsaklott egy nagyot bennem valami (bőgés, de ez az egyszerű szó nem fedi le a valóságot).

Húsz perc séta maximum. Negyed 11 után értünk haza. Nem csúszott a talpam a talajon. Jó, nem minden lépésnél csosszant. Egész soknál nem. Mostanában ez egyáltalán nem jellemző. Aztán ez megmaradt mára is :)

Este jó sokáig nem tudtam elaludni. Nem is emlékszem, mikor keltem az óra csörgésére utoljára.


2017. május 12.

Túl gyorsan olvasom, negyvenkilenc novella – van közötte olyan is, ami elkezdődik, lapozok egyet és már vége is.
Ütnek. Elég lenne reggel egy + délután egy. Idő kell a fejbeverés utáni kijózanodásra.
Mindegy, holnap elolvasom. Csupán tapasztalás–megállapítás.

Unikornis • Ez egy nagyonjó kritika róla (igazából beszélgetés). Miközben kerestem (ezt olvastam anno, a megjelenéskor), olyanba is futottam, hogy már a címében „bíztató kezdet, de még nem jó”-ként értékelte egy valószínűleg aranytollú publicista.


2017. május 7.

Lola Welbach:

„Az új-Zélandi Palmerston North fiúgimnázium tanára, Mr. Dawson Tamatea harminc év tanítás után váratlanul meghalt. A tanár, sok minden egyéb mellett, megtanította a fiúknak a Hakát, az ősi harci táncot is.
Amikor a halottaskocsi befordult az iskola udvarába, 1700 fiú állta el a menet útját, hogy Haka-val tisztelegjen tanára előtt.
Biztos vagyok benne, hogy Mr. Tamatea látta.”

Libabőrös…


2017. április 29.

Ide a végén nem másztam fel, de tökjó volt :)
A Eötvös park meg itt van egy köpésre. Kettőt léptem, és ott voltam!


2017. április 23.

alexitímia

Nemcsakhogy vannak ilyenek (bizony), de még irodalmuk is van.
+ nem jó a címe. Sokkal komlexebb annál, és szerencsére a tartalom sem ragad le azon a területen.


2017. április 18.

Reggel úgy keltem, hogy bakker, holnap meló. Rohadthamar eltelt ez a hét szabi. És mégis, mintha valami egészen régmúltban lenne az utolsó munkanapom.

Sikerült pont akkor az utcán lennem délután, amikor lezuttyant az az öt perc eső. Jól átáztam, és fáztam a szélben. Hiába ragyogott utána mindjárt a nap, muszáj volt hazajönnöm. De legalább most nem voltam rosszul.
Kíváncsian várom, hogy bírom majd a városnézést vasárnap.
Hogy-hogy, hát tökjó lesz :)


2017. április 17.

Kertészkedés 2.0


2017. április 15.

St. Elmo's fire

Bazz'… tizenhét voltam. És most is tetszik. Harminckét éves film…


2017. április 14.


2017. április 13.

2017. április 7.

ápdét is :)
Testről és lélekről a Rómer Házban 20-án is. Fél hatkor! Hogy ne tízre érjek haza :)

Elő kell pihenni magam arra a hétre. Úgyis szabin leszek, menni fog :)


2017. március 29.

Tádámmmm :)

május 11.

A három színházi előadás közül az egyik, amit nagyon meg akartam nézni, de Pestről fél tíz előtt eljön az utolsó vonat.


2017. március 29.

Egészen elfeledkeztem erről:

Ki is ragasztottam bent a falra, a monitor mellé. Végül is, vasút :)


2017. március 27.

Robot :)


2017. március 26.

Rég gondoltam ezt…
Kikapcsol a konyha, és alig fáraszt el. De most mellbecsapott egy kép… nem pont ez. Cook together…
OK, megy ez egyedül.

Lesz a Rómer-házban áprilisban a testről és lélekről.
Áprilisra jó sok mindent tervezek. Ha kizöldültek a fák, végigvonatozok a veszprémi vonalon, harminc éve nem jártam arra.

Kockás füzet, bakker, kockás füzet! Napló = füzet.


2017. március 24.

Tavaly ősz táján, két hatalmas vízszintes ránc keletkezett rajta. Még itt is megvolt, láttam, amikor olyan irányból esett rá a fény. Aztán, talán egy hete, azt vettem észre, hogy eltűnt.
Jó helyre kerültünk, biztos érzi :)


2017. március 18.

Sokat mond Julianne Donaldson gondolata: „Áthatolhatatlan páncélt növesztettem a szívem köré, hogy megvédjem magam a sebektől, és már egészen elfelejtettem, hogyan kell nyitott lélekkel közeledni valakihez.”

„Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni. De érdemes?” – mondja Popper Péter.

Érzelmek hullámain


2017. március 16.


2017. március 5.

MÁRCIUS 17-én lesz a Gerendás Péter-est! (Jellemző rám, pedig biztosan egyforma betűvel írták a plakátra a hónapot és a napot…)

Találtam áprilisra és májusra is valamit:

Április 29. 10:00-14:00
Generációk Háza
KELETI MOZGÁSMŰVÉSZETEK AZ EGÉSZSÉGÉRT
Előadás és bemutató a tai chi és chi kung világnapjához kapcsolódóan
Mindazoknak ajánljuk, akik szeretnék megtapasztalni és élvezni a keleti mozgásművészetek jótékony hatásait a mindennapjaikban.

Május 18. 17:00
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Klubhelyisége
A TRADICIONÁLIS JÓGA – A KELETI EMBERKÉP, TESTTUDAT ÉS EGYSÉG
Knolmár Marica jógaoktató, természetgyógyász, mozgásterapeuta előadása

tavasz


2017. március 2.

„A mi világunkban, ahol még azt sem tudjuk, lehet-e egyáltalán a halottnak segíteni, ahol magával a halál tényével is félünk szembenézni, az ilyen őszinte és bölcs megnyilvánulás nem könnyű. Az, aki először éli át közeli hozzátartozója elvesztését, összeroppanhat a megrázkódtatástól, s a rettenetes szomorúság, düh, tiltakozás, veszteségérzet és bűntudat, amely hirtelen rohanja meg őket, feldúlhatja bensőjüket. Ha segíteni akarsz azokon, akik éppen most élték át közeli hozzátartozójuk elvesztését, nagy türelemre és érzékenységre van szükséged. Hosszú időt kell velük töltened, s hagyni kell, hogy beszéljenek. Csendben hallgasd, ne ítélkezz, amikor a legbensőbb emlékeiket megosztják veled, vagy amikor a haldoklás részleteit újból és újból elmondják. A legfontosabb, hogy egyszerűen csak ott legyél velük, amikor úgy tűnik, nincs szükségük rá! Carollal, egy özvegyasszonnyal interjút készítettek egy videósorozat számára férje halálának egyéves évfordulóján. »Most, hogy visszatekint az elmúlt évre, hogy érzi, ki segített a legtöbbet?« Így válaszolt: »Azok, akik eljöttek meglátogatni még akkor is, amkor azt mondtam, hogy nem kell.«

Szöyal Rinpocse • Tibeti könyv életről és halálról


2017. február 24.

…egy hatalmas ugrás a semmibe

nnnno, most pedig leszakadok erről a filmről :) A kommenteket meg nem szabad elolvasni.


2017. február 21.

Librarius ♥

Ha már az a négy színházi előadás elérhetetlen távolságba került, mert nincs vonat késő este, amivel hazajöhetnék.


2017. február 19.

Megyek holnap jógázni.
Dél körül vadul kerestem valamit szombatra, zenét, kiállítást (inkább zenét), ami kikapcsolja az agyamat, mert egy sima mászkálás a városban nem elég neki. Fordulok rá a Baross útra délután és elém áll egy plakát: Gerendás Péter-est. Pénteken este hétkor :( A Zichy palotában (az alighanem a házasságkötő terem). Fél hétig tart a jóga. Még kocsival se érnék oda.

Ezt a filmet viszont megnézem, ha ideér: Testről és lélekről
(nem is emlékszem, mikor voltam moziban…)


2017. február 16.


2017. február 13.

Mondtam már – pár hete is –, hogy „kész, vége, itt hagyom abba”. Aztán mégis nem…
Meg jutott eszembe az is, hogy rosszul döntöttem, és azért ez a büntetés. De a lelkem mélyén tudtam és tudom is, hogy ez nem így van. Ha ezzel a stresszel hazamentem volna abba a feszkóba, már nem tudom hol lennék. Takaró alatt valahol, ahol nem vagyok útban.
Most legalább nyugiba jövök haza.
Azért jön, jött ma egy akkora KO, hogy… még annál is sokkal nagyobb… hogy itt is keményen változtatni kell. Mint a karácsony utáni napok, mintha a 25. órában lennék. Fáradt vagyok, jobban, mint valaha, fáj a hátam (és ezt már rég tudom, hogy ilyenkor nem a testem fáj…).
Időben lefekszem, és szorosan átölelem magam…

Holnap veszek valami cserepes zöldet magamnak. A zen-kert meg utána, de lesz. Vagy egy bonsai.

Ja, anyák napjára se jár virág (máskor se), mert a csoki jobb.
A szekfű, még régebben, mert az az egyetlen, amit utálok. Igen, tényleg jobb, hogy nem kapok semmit.


2017. február 8.

Robert
Waldinger

Mitől lesz jó
az életünk?

A boldogság
leghosszabb
kutatásának
tanulságai



2017. február 6.

Egérke :)


Pár hete ráléptem a mérlegre, és 49 kiló sem voltam (48,6 vagy 48,8 talán). Ritkán mértem magam az utóbbi hónapokban, de már jó ideje billegtem a zsák cement tömege körül, de 49 alá nem mentem évek óta.
El is keseredtem VOLNA, ha nem tudnám, hogy az aztán tényleg nem segít.
Beugrott, hogy másfél éve 53 is voltam, és akkor az nem tetszett. Jó ideje már fix ötvenkettőn álltam, az rendben is volt. Nem is az a +1 zavart persze, hanem a teszt, meg a vásárlás oka.
Most is ugyanazt eszem, ugyanannyit. Ideges voltam, az utóbbi hónapokban még inkább.
És az is bevillant hamar erről, hogy amikor ötvenhármat mutatott a mérleg, boldog voltam… hm.

Most nincs mérlegem :)

Jó nagy tükör van a fürdőben (nem is volt ilyen tükröm, ami térdtől a fejem búbjáig mutat, és tér is van hozzá). Az elején belenéztem fürdés után, és kegyetlen látvány vagyok. Az afrikai menekültek… annyira talán nem. Ami a legszörnyebb volt, a bordáimnál szélesebb vagyok, mint felette. Hogy a bal csípőmnek még csak-csak van valami íve, de a jobb oldalamon csak csontom van. Fenekem konkrétan semmi nincs, hasam meg van :(
Az egyik első gondolatom ezután az volt, hogy szentisten, én szerettem meztelen lenni! Nagyon. Ezzel???
Jó, az 53 kilóval…

Aztán rájöttem, hogy a két lámpa közül csakis azt szabad felkapcsolni, ami a plafonon van. A tükör fölöttit soha! Több fokot ront a látványon :) És ezt szépen megbeszéltük a kolléganőmmel. Helyeselt, ő is rájött már :D

Eltöltöttem némi időt, minden irányból magammal. Így, hogy csak én látom, rendben is van. Gondoltam két-három hete. Előrelátó vagyok, mint a tegnap igazolta. És a sors se engedi, hogy másképp legyen :)


2017. január 28.

:)

 

Nincs időm itt molyolni :(
Igaz, nincs is mit kerek mondatokban leírni. Szokni kell az új helyzetet. Egy éve, amikor azt olvastam, hogy 2016. a lezárás éve lesz, az egyik erről szóló cikkben a többi nyolcat is felsorolták. Kíváncsi vagyok, a lezárást milyen követi. Megkeresem. Nem most, most megyek átmozgatom magam.


2017. január 26.