A
irka-firka

Adjon az Isten

Nagy László

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Szóval, ezt akartam bemásolni ide. Igaz, talán ment volna fejből is.
Nekem ez az igazi, valódi és egyetlen újévre való vers. Ha csak magamban mondom, lüktet mindenhol bennem.

Diafilmmúzeum.hu

2010. december 31.

Gyógyulj meg

Nagy László a szigligeti alkotóházban

Tücskök daltűje szétbomolt
kedvedet bűvölje egybe,
lássalak újra villogó
selyemben kitüzesedve.

Zöld alkonyatba fülelek,
tárt kapum felszalagozva,
megérkezésed boromat,
ágyamat bearanyozza.

Ahogy paripák lábai
átzúgnak rónán, bozóton,
oly dobogással közelíts,
hajfodor, ing lobogózzon!

Szilveszterre kerestem egy verset, és szokás szerint végtelen bóklászás lett belőle, most éppen Nagy László költeményei között. (Mint ahogy pár napja Szabó Lőrinccel történt ugyanez.)
Ez az egyik kedvencem tőle. Rég olvastam utoljára.

A fotót Reismann János készítette. A Fotográfiai Múzeumban található.

2010. december 31.

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,

Szabó Lőrinc: Kisértetek (részlet)

2010. december 30.

Szabó Lőrinc: Találkozás

Nyugodj bele, hogy nem lehet,
aminek vége, vége.
Viharban jártál, – odalett
sok rügy s bimbó reménye.

Fájt, persze, és tán jobban is
mint ami szerelem volt,
fájt, hogy sok minden elveszett
amihez köze sem volt.

A húsztól a harminc felé
ahogy vittek az évek
növő fájdalmad mérlegén
úgy nőtt a veszteséged, –

de most már hagyd, ne mérj, ne várj,
hisz aki gyűlöl, asszony!
Remény? Ha tíz év nem segitett,
egy pillanat mit adjon!

Mit a mult barátság és az ész?
Mit adjon, késve, a bánat?
Eh, káromkodj – – – – – –
átkot szór úgyis utánad.

Vesszen hát, ami elveszett.
Kár siránkozni érte.
Bírd ki, hogy gyülöl a sirodig,
s bírd ki, hogy vége, vége.

2010. december 29.

Hallelujah!


Espen Lind
Askil Holm
Alejandro Fuentes
Kurt Nilsen

1:56-tól…

Millióan feldolgozták már, jobban vagy kevésbé sikerülten. Kurt Nilsen egy norvég „tehetségkutatót” nyert meg pár éve. A másik három fiúnak is több hangja van, mint egy komplett magyar X-faktor mezőnynek (Kurt 1:56-tól énekel a videón).

Amikor először hallottam, nem hittem el, hogy ebből a fazonból jön ki EZ a hang…

2010. 12. 24.

Roy és Ádám Trió: Ajándék

Roy és Ádám Trió

A Piramis számát dolgozták fel és fergetegesen jó lett.
Sajnos nem lehet csak úgy ide beillesztve lejátszani a legnagyobb zenecsatornáról a klipet.
Ezért katt ide!

2010. december 23.

Geszti Péter: Nemecsek 100 éves lett…

Szia Ernő!

Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka

Te, Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 26 évet.

Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak.

Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!

Te, Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nem régóta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod.

Köszönöm neked.

Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel:

Geszti Péter

Egy fórumon olvastam pár napja ezt a levelet. Rákerestem, és láttam, hogy nagyon sok blogon olvasható már. A Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán is fenn van.

Szóval, nagyon tetszik, ezért látható itt is. Itt úgysem olvassa rajtam kívül más :)

2010. december 20.

Online color IQ-test

xrite color IQ-teszt

Nem is tudom, mióta van ez a lap a kedvenc könyvjelzőim között. Pár éve már biztos.

Jó szem és kellő pihentség kell hozzá. (Mostanában nemigen sikerült nyugodtan leülni a géphez itthon, és kikapcsolódni…
Hosszú…)

2010. december 13.

az UNICEF logója

Már húsz éve Unicef-képeslapokon küldöm a karácsonyi üdvözleteket, meg veszek is ajándékot a boltjukban. Most valószínűleg pénteken, ha be nem takar addigra mindent a hó.

A karácsonyi Unicef-katalógus letölthető az oldalukról:

http://bolt.unicef.hu/katalogus/

2010. november 21.

Juhász Magda: De jó lenne…

De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne… de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz’ szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni…


Kávészünet
és
Juhász Magda

De jó
lenne…

A lányom vett egy cédét, pár megzenésített verssel. Szerepel rajta ez a Juhász Magda-vers. Juhász Magdát eddig kizárólag gyerekversek írójaként ismertem. Kevés verset szeretek megzenésítve, de ez egy nagyon jól sikerült dal lett.

Rágugliztam az együttesre és a versre is. Az első találatok között volt a duó YouTube-videója, a költőnőnél készült felvétellel.

A cinege cipőjét amikor először hallottam tőlük, meglepő volt. Furcsa, nem is ez a jó szó rá – azt hiszem nem tetszett, tiltakozott az agyam ellene. Aztán másodszor hallgatva, már sokkal közelebb állt hozzám. Harmadszorra pedig kedvenc lett egyértelműen :) Kár, hogy ilyesmiket ritkán tudok a vonaton hallgatni – az alapzaj, meg a fülhallgatótól korán megsüketült utastársak mellett nemigen hallom a saját mp3 lejátszómat.

2010. október 16.

Hundertwasser és a törpék :)

F. H.: Nos, a törpék – sajnos Disney ostoba jószágokká alakította őket, de gondolnunk kell a Disney előtti kerti törpékre. Mostanában mindenütt kerti törpéket találok. Mindenütt meg lehet venni őket. Nagyon furcsa, hogy hol vásárolhat az ember ilyen törpéket. Üzletben nem lehet kapni, műkereskedésben sem. Ha elmegy egy modern szobrászhoz, és azt mondja: „Kérem, szeretnék egy kerti törpét, tudna nekem csinálni egyet?” Ki fogja hajítani. Kerti törpét a faiskolában lehet venni. Ez elképesztő. Ahol az ember növényeket és magvakat, cserepes virágokat, növényekről szóló könyveket vesz, ott van egy részleg, ahol kerti törpéket árulnak. Van ebben valami rejtélyes. Miért árulják a kerti törpéket együtt a növényekkel? Alighanem az ökológiához van köze, vagy a törpe az Ökológia Istene.

Az emberek szeretnek kerti törpéket állítani kertjükbe a kis fák és növények alá, a virágágyakba, egy kis dombra, és odaállítanak melléjük még valamit, néha egy kis állatot, egy nyulat, vagy valami más mesés vagy mondabeli figurát. Olyan ez, mint egy oltár. Nagyon hasonlít azokhoz az imasarkokhoz, ahová kiteszik a feszületet, vagy ahová Keleten felállítják Buddhát. Az egyetlen különbség az, hogy ezek a kertben állnak. De csak egyes emberek állítják oda őket, nem mindenki. Amikor megkérdezzük tőlük, hogy miért, soha nem válaszolnak a kérdésre. Csak azt felelik: „Ó, mert szeretem, mert az apámé volt, vagy az apámé.”

Nekem az az elméletem, hogy a kerti törpe valamiféle isten, az ősidők istene, aki lehanyatlott, talán a mi monoteizmusunk rombolta le. A kerti törpe az embernek a természettel kapcsolatos rossz lelkiismeretét személyesíti meg. Mikor az emberek úgy érzik, hogy igazságtalanul jártak el a természet ellen, akkor bocsánatkérésül kerti törpét állítanak. A törpe kicsi, mert a fű és a virágok is kicsik, azért kisebb, mert így jobban tud beszélni a csigákkal, a nyulakkal és az állatokkal, amelyek általában kicsinyek. És mindig ott van, ha süt, ha esik, ha fúj.

H. R.: Priaposz a termékenység isten, a kertek istene és védelmezője volt. Nem kell sok képzelőerő annak a fejlődésnek a megértéséhez, amely a keresztény világban elnyomta ezt a fallikus istenséget, és egy törpével helyettesítette, amelynek már hiányzott nagy (életadó) pénisze, majd végül teljesen semlegesítette, és ártalmatlan törpécskét állított arra helyre, ahol valamikor a bölcs és hatalmas alak uralkodott. A művészet felderíti saját feltevéseit, ezzel visz előre minket. Ugyanakkor arra is emlékeztet bennünket, amit elfelejtettünk, valahogy úgy, ahogy a kerti törpék.

F. H.: Igen, a törpe a mesék szimbóluma. Az emberek nem tudnak álmok nélkül élni. A kerti törpe ezt az álmot szimbolizálja. Ő álmodja azt az álmot, amelyet az embereknek néha nincs idejük megálmodni.

Az építészek gyűlölik. Egy racionalista építész legnagyobb ellensége a kerti törpe. Mikor az ember építészt lát – olyan stílusút, mint Le Corbusier, vagy egy Bauhaus stílusút, mint Mies van der Rohe –, a legrosszabb, amit tehet vele, a legnagyobb sértés, ha meghívja vacsorázni, és egy kerti törpét állít az asztalra.

(Hundertwasser és Harry Rand beszélgetéséből egy másik részlet a Taschen Kiadó könyvéből.)

2010. október 12.

Magyar Formatervezési Díj 2010

A 31. Magyar Formatervezési Díj pályázat célja a magyar formatervezés teljesítményének bemutatása és népszerűsítése, a hazai formatervezés kiemelkedő alkotóinak elismerése, termék-, terv-, vizuális kommunikáció- és diákmunka kategóriában, valamint a magyarországi termékek nemzetközi versenyképességének javítása a formatervezés eszközeivel.

A díjazottak és a kiemelt pályázók munkáiból kiállítás nyílik, amely október 5-től október 24-éig látható a Néprajzi Múzeum Dísztermében.

(museum.hu)

Idén sikerült megvennem Szántó Tibor Betű című könyvét. A borítója nem volt meg hozzá, de nem is bánom – egy ilyen többkilós könyv úgyis megenné hamar, vagy mindig le kellene kapkodnom róla, mielőtt elkezdem lapozgatni.

De az 1982-es kiadású könyvben találtam mást: egy kis cetlit, amin a kiadó és a nyomda üzent. Nekem is, majd harminc évvel későbbi olvasójuknak, úgy érzem.

Jól esett :)

Az Akadémiai Kiadó és az Akadémiai Nyomda harminc éves üzenete
2010. október 1.
Hundertwasser-ház Bécsben

H. R.: Az Ön számára nagyon jelentősek a színek, de mit jelentenek a színek?

F. H.: A színek önmagukban semmit nem jelentenek. Akkor jelentenek valamit, amikor meghatározott mennyiségben, más színekkel körülvéve, jól megkomponáltak. Egymás mellé helyezve, hatékonyan képesek valamiféle vizuális zene hatását kelteni. Azok az igazán nagy festők, akik valódi vizuális zene benyomását keltik az emberben, és azok akik nem képesek erre, rossz festők. Mikor festeni kezdtem azt hittem, ezt mindenki meg tudja csinálni. Sok-sok év múlva jöttem rá, hogy vannak emberek, akik nem akarják, vagy nem tudják a legalapvetőbb és legegyszerűbb dolgokat megcsinálni, vagy valami megakadályozza őket ebben.

Harry Rand beszélgetett 1993-ban Hundertwasserrel. Részlet a Taschen Kiadó könyvéből.

2010. szeptember 26.
hundertwasser Boldog halottak kertje című festménye

Hundertwasser: A boldog halottak kertje

2010. szeptember 25.

„Ahogy az ökológia korába lépünk, láthatjuk, hogy hulladék nem létezik, semmi nem hal meg, minden tovább él, csak más formákká alakul át – és ez nem valami vallásos filozófia, ez tény. Az Utolsó Ítélet és a feltámadás hamis elképzelése alapján az emberek még mindig azt hiszik, amit a régi egyiptomiak, hogy ha az embert testi formájában konzerválni tudjuk, akkor az Utolsó Ítéletkor fel fog támadni, és annyi idős lesz, mint életében volt. De ez merő ostobaság. A halottat csak fél méterrel kell a föld színe alá temetni. Aztán egy fát kell fölébe ültetni. Olyan koporsóban kell eltemetni, amelyik felbomlik, hogy mikor fát ültetünk föléje, a fa magába szívjon valamit a szubsztanciájából, és faszubsztanciává változtassa. Mikor meglátogatjuk a sírját, nem a halottat látogatjuk meg, egy élő lényt látogatunk meg, amely fává alakult át. Tovább él a fában. Azt mondhatjuk: »Ez a nagyapám, a fa szépen nő, fantasztikus.« Gyönyörű erdőt ültethetünk, amelyik szebb lesz, mint egy normális erdő, mert a fáknak a sírokban lesznek a gyökerei. Az erdő az egész környékre kiterjedhet, és mivel nincs elég erdőnk, ezt az erdőt meg is fogják őrizni. Park lesz belőle, amelyet élvezhet az ember, élhet, és ahol akár vadászhat. E fantasztikus helyen az ember állandó kapcsolatban áll élettel és halállal.”

Friedensreich Hundertwasser: A boldog halottak kertje (részlet)

2010. szeptember 23.

Írtam valamikor az elején, hogy mennyire szeretem Egry József képeit. Egy hónapja, amikor a Rippl-Rónai-kiállítást megnéztem Győrben, legalább annyira vártam az Egry-képekkel való újbóli találkozást.

Sokszor elgondolkodtam, hogy mi az, ami ennyire vonz bennük…
A fény, ahogy átjárja a testeket. Hogy éppencsak ottvannak az emberek és a tárgyak. Hogy feloldódnak a nap sugaraiban.
A legjobban azok előtt tudok megállni, ahol csak színek, foltok vannak, a fény át meg átjárja az egész képet. A körvonalakat csak pár lehelletvékony sötét vonalka jelzi itt-ott. És mégis mindent tisztán érezni és látni lehet.

A Kieselbach Galéria archívumában rengeteg Egry-képet találtam. Nyitottam nekik egy új oldalt. Csak kis képek, az eredeti lelőhelyen sokkal nagyobb méretben láthatóak.

2010. augusztus 7.

Róth Miksa

Eozin lapját olvasgattam pár hete, és kedvet csinált egy kis múzeumhoz: a Róth Miksa Emlékházhoz.

A Keleti pályaudvar mellett, a Nefelejcs utca 26-ban található. Nincs messze, egy szombat ebéd utáni kis kirándulás lett.

Róth Miksa napraforgói

A szecessziós ablakok gyönyörűek voltak.

Az üvegmozaikok között is volt sok szép, melyeket itthon is el tudnék nézegetni.

A szentek és emberek, aprólékos gonddal megfestve annyira nem jöttek be. Nem is értem a szecesszió iránti rajongásomat. Minden egyéb kedvencem ellentmond neki.
Barcelonába mégis úgy elmennék…


+ valami, ami nem itt található, amikor meg arra jártam, nem figyeltem rá. Az Állatkert akváriumának üveg(?)mozaikjai:

Róth Miksa üvegmozaikja az Állatkertben Róth Miksa üvegmozaikja az Állatkertben
2010. augusztus 1.

„[…] Mert egyetlen költő sem adja a kész eget, csak felállítja a szép földön az égbe vezető lajtorját. Aki nem érez bátorságot, hogy a szabad aranyfokokat megmássza, annak a titokzatos betű örökre halott marad.”
Joseph von Wichendorff

2010. július 31.
Misztótfalusi Kis Miklós Verbőczy-törvénykönyv

Misztótfalusi Kis Miklós betűmintakönyvéből szerepel egy kis darabka kicsit lejjebb. Írtam azt is, hogy szeretném a gépem betűi között látni a Tótfalusi-betűkészletet (telhetetlen vagyok, az alap négyen kívül még a kiskapitálist is szeretném…).

Az ez utáni kutatás közben leltem egy fantasztikus fotó-galériára. Ez a 148 kép Misztótfalusi Kis Miklós könyveiből hetekre gyönyörködnivalóm lesz.

Pj munkái pedig a kedvenceim közé kerültek azonnal. Kellemes meglepetés, hogy egy másik blogja hónapok óta a könyvjelzőim között volt már.
(Sajnos a vizuális fantáziám igencsak szegényes, de szerencsére nagyon-nagyon tudom értékelni másokét.)

2010. 07. 24.

Már 10 éve odafenn énekel Paul Young…

…mert énekelsz, ugye?

Mike
&
the Mechanics

Everyday
hurts

Live
Baden Baden
1999

Valamikor a hetvenes években Angliában játszott egy Sad Café nevű együttes. Ott énekelt Paul Young (nem, nem az a nyolcvanas évekbeli másik, ugyanezzel a névvel).
Később, a Genesis egyik tagja, Mike Rutherford alakított egy hobbi-zenekart, amíg Phil Collins a szólókarrierjével volt elfoglalva. Ez volt a Mike + the Mechanics. Két énekessel: a Sad Café-beli Paul Younggal és Paul Carrack-kal. Ők játszották például a ma is sokszor hallható Living Years-t.

A két Paul közül nekem Paul Young a kedvencem. Sőt, a legkedvencebb énekeseim egyike. A hangja valami fantasztikus… becsukom a szemem, és borzongok tőle.

2000. július 15-én, 53 éves korában szívinfarktust kapott és meghalt.

Hiányzol, Youngy…

2010. 07. 15.

Misztótfalusi Kis Miklós betűje

Misztótfalusi Kis Miklós betűi »
(Szántó Tibor Betű című könyvéből.)


Szántó Tibor alább olvasható levele pedig a Nagy magyar betűművészek című könyvecskéből származik.

Kedves Tótfalusi Uram!

Örömmel üdvözlöm Önt az Úr 1993-dik esztendejében a magam és sokezernyi könyvalkotó író, költő, betűszedő, képsokszorosító, nyomtató és kompaktor társam nevében. Köszöntöm Kegyelmedet, akit mind a mai napig – és reméljük száz esztendőkön túl is – példaképünkként tisztelünk, szeretünk és becsülünk. Közölhetem azt is, hogy a huszadik század magyarjai megvalósították azt, ami Kegyelmednek csak részben sikerült: azt, hogy a hazai könyvnyomtatás már nem csupán százak s nem ezrek, de milliók örömkeltő élményévé lett. Milliók lelki és szellemi gyarapodását szolgálja a költők, a tudósok, a képírók százezernyi példányokban nyomtatott életműve!

Kedves Tótfalusi Uram!

Közölhetem azt is, hogy szépséges betűtípusai ma már ólom helyett elektronikus számítógéppel működő fényszedéssel hirdetik szerte a világban egy nagy magyar tipográfus tálentumát. A nyomtatás kézisajtók helyett elektronikus vezérlésű gépekkel történik, és önműködő automaták hajtják, fűzik együvé és illesztik táblák közé a könyvekbe rögzített gondolatokat. Azokat a gondolatokat, amelyek a mi korunk embere számára is a Kegyelmed által hirdetett békét és emberszeretetet szolgálják. Ha ez megvalósul, abban az Ön utódainak, a mai világ könyvteremtőinek is része lesz.

Szíves barátsággal és tisztelettel köszönti Önt kései tanítványa,

anno 1993 március idusában.

Szántó Tibor aláírása

2010. július 8.

Eredetileg csak Albert Kapr 101 tételét szerettem volna feltenni a netre. Az az oldal már hónapok óta készen várta a „fellövést”. Keresgéltem az ingyenes szolgáltatók között, de mindben volt valami gikszer, ami megalkuvással járt volna. Webtárhelyem meg úgyis volt, így inkább a megalkuvás nélküli, önálló oldalt választottam, egy egész kevés pluszkiadással. Az összes többi, itt olvasható egyéb csak ehhez az oldalhoz szolgál keretül. Hogy ne legyen olyan magányos.

Nem akartam soha hagyományos blogot vezetni, ez sem az. Nem vágyom követőkre, meg a pár szavas kommentekre. Az elérhetőségem minden lap alján megtalálható. Ha valaki bármit szeretne mondani, szívesen olvasom emailben.

Volt egyszer, jópár éve, még a honlapszerkesztést tanulgató kezdeti időszakomban egy ilyesmim, amit lelkesen bővítgettem is. Versek, festmények, zene volt rajta. Mint most, csak sokkal gyakrabban frissítettem. Egy darab volt belőlem. Aztán a szolgáltató, az atw.hu szó nélkül törölte. Fájt, hiányzott, és mostanáig nem is fogtam hasonlóba.

A netes, arcnélküli levelezgetés nem jár semmi jóval… Nem tudhatom, hogy valójában ki a másik fél, és mivel fog visszaélni.

…esetleg eltűnik a szájbertérben szó nélkül.

2010. július 6.

„Aki a betű sokfajtaságában el tud merülni, és a sok apró árnyalatú szépséget élvezni tudja, az előtt nem lehet titok, hogy milyen karakterisztikus különbséget lehet kihozni alig észrevehető változásaival az arányoknak, a vékony és vastag vonalak egybekapcsolásával, az önállóságában hangsúlyozott, de betűtársaival mégis egy ötvözetű sorban egyesülni tudó betűelemmel.”
Kozma Lajos

Imádom a Garamond kurzívját. Azért mentek (szinte) minden dokumentumot pdf-be, hogy akinek a kezébe kerül, géptől függetlenül olyannak lássa, amilyennek én.
Bááár, most egy (két) kihívást találtam magamnak: Caslon és Tótfalusi antikva…, magyar ékezettel…

2010. július 5.

Rippl-Rónai kiállítás Győrben

„Az intim életből merítem témáimat, mert ezt az életmódot szeretem és respektálom. Megfestendő tárgyaim kifogyhatatlanok, mert minden érdekel, ami körülvesz és szürke kedélyemre, borongós lelkiállapotomra jótékonyan hat. Szerintem csak az lehet dokumentuma életünknek, amiben magunk élünk, éppen ezért szeretem azt megfesteni.”
(Rippl-Rónai József)

Rippl-Rónai József Sárga ház című festménye
2010. július 3.