A mudrák...

Minden jelenet magától alakul… Egy kósza indító gondolat talán van, de teljesen magától, a befolyásom nélkül alakul azzá, amivé akar… és rettentően csodálkozom időnként rajta… gondolkodóba is ejt…

A kezdeteket ismered. Az első ölelést. A döbbenetet utána.

Volt-van egy rövid villanás: határozott léptekkel befordulok a sarkon és elsietek az Arrabona ajtajáig (határozottan. sietek. azokon az ütődött összevissza köveken :)), felszaladok a lépcsőn, meg vissza.

Aztán a következő hetekben erdőben sétáltam (28 éve a Szalajka-vízeséstől sétáltunk le kollégákkal a kisvasút helyett egy 5-8 kilóméteres lejtőn az erdőben. Ma is emlékszem rá.). Először egyedül, később társultál hozzá. Ez olyan idén év elején volt. Csak bandukoltunk, leültünk, kávét ittunk termoszból… talán nem is beszélgettünk. Kézenfogásra sem emlékszem, biztos volt. Átölelős megállásokra, aztán szorosabb ölelkezésekre igen.

Később, az első szeretkezős jelenet egy kölcsönkecóban volt valahol. És … kitalálta, hogy hová mész, és kihez… (február!!!). És volt egy mondata. Abszolút pozitív.

És eközben még javában magázódtunk, és teljesen érthetetlen módon egy morzsányit sem voltam zavarban nálad.

Voltunk kirándulni is (szeretném megnézni az Őrséget. Meg is fogom. Odatalálok magamtól.).

Aztán a helyszínek változtak. Volt a Baross utca is, de az ÉN lakásom fő hely volt sokáig.
(A helyén nem sokat gondolkodtam, imádom ahol lakom, de közel akarok lenni anyuékhoz. És találtam ott egy olyan lakáshirdetést, amihez társasházban kis kert is tartozott.)

Szinte minden esetben reggel volt. Szeretném, ha hasamra sütne a nap… nem tudom, milyen lehet reggel… csak érzem, hogy jó lenne.

Aztán egyik pillanatról a másikra átkerült az ébredés anyuékhoz. És nagyon sokáig ott is maradt. A mai napig nem értem, miért került oda. Vagy lehet, hogy érthetném, csak nem akarom.

Ott nagyon hosszú és szenvedélyes jelenetek zajlottak.

Aztán egyik napról a másikra lerövidült ez a jelenet. A tizedére. Gondolkodtam, hogy mit jelenthet. Törtem az agyam veszettül.

Közben IRL is haladtak az események. Ez után a megmagyarázhatatlan jelenség után nem sokkal elkövettem a »né«-t… és jöttek a válaszcsapások.

Meglett a megoldás. Csak mélyen megdöbbentő az egész… honnan tudta, és ki, ezt előre… Mert nem lettem felkészítve tőle.

Az emberek általában olyanok, amilyennek az elején megérzem őket. Szinte teljesen igazolják a megérzéseimet mindig.
Még soha, senkiben nem csalódtam ekkorát, sokkal kisebbet sem, mint benned. Először volt egy „sokkal jobb”, hogy aztán még nagyobb lehessen a zuhanás.

De ezután még visszakerültél az esti elalvásaimhoz, meg egy idő után a mudrába is. OLYAN reggeli jelenet nem volt többé, de nálam sok helyen tettünk-vettünk együtt. A konyhában is. Már azelőtt is, hogy azt írtad volna, hogy „jó lesz együtt főzni”. Ez és a hasonlók régóta a „süket dumák fiókjá”-ban pihennek.

Június 22. óta atombiztosan alszom el nélküled. És működnek a mudrás jelenetek is egyedül. Fel tudok kelni egyedül (rózsaszín plüsspapucsba dugom a lábam, pedig egy boltban rá sem néznék. Meg nem is tudok papucsban menni – álmodni bármit lehet.), ki tudok menni egyedül a konyhába (csak így értelmét vesztette az egyszál ingben lófrálás), le tudom főzni egyedül a kávémat, meg ki is tudom vinni a fa alá meginni.

És szinte közvetlenül utána már azt éreztem, hogy mégis ezer szállal kötődünk egymáshoz továbbra is...
hm

De működik egyszemélyesen.

Múlt héten settenkedtél vissza a legvégére.

Van egy relaxációs gyakorlatokat (iszonyatsokat) tartalmazó könyvem. Pár hete tartottam egy olyannál, hogy képzeljünk el egy kirándulást, erdőben. Mintha én írtam volna. Részletesebb volt, aprólékos a leírása. Nem mászkálnék a fűben-mohán mezítláb – de miért is ne?? Azóta ez a mudrázásom vége. Az erdei, mezítlábas séta a patakpartig. Ott ücsörgés, fűbe heveredés. És úgy mondom el a megerősítéseket utoljára, harmadszor.

És iszonyatosannagy döbbenetben volt részem, amikor ott az erdőben kinyitottam a szemem és ott ültél mellettem.

 

Most jutott eszembe, hogy Szent Márton hegye egyszer sem volt szereplő. Soha és sehogy.

Érdekes.