„A mi »ötösünk« nagyon összetartó volt, mindenben segítettük egymást, szó szerint támogattuk egymást, ha valakinek már állni sem volt ereje. Annak, aki egyedül maradt, sokkal kevesebb esélye volt életben maradni. Életmentő szerepe volt a kultúrának is. Azt hiszem, sokan még ma sem értik igazán, hogy a kultúra alapvető emberi szükséglet, és éppen a legnehezebb időkben van rá a legnagyobb szükség. Amikor a halálgyárban az éhséget már nem bírtuk elviselni, verseket mondtunk, filmekről és színdarabokról meséltünk, mert ezek segítettek abban, hogy embernek érezhessük magunkat. A krematóriumok kéménye alatt is arról ábrándoztunk, milyen hivatást válasszunk, és mindannyian tovább akartunk tanulni. Végül mind az öten túléltük a háborút.”
Nekem az volt a dolgom, hogy a gyűlölet ellen küzdjek »
Ország Lili • Ördögöcskék
Nem tudom, kis szálláskiadók működhetnek? Hivatalosan tuti nem.
De biztosan lehet bérelni egy zugot pár napra. Itt például senki nem venné észre, ha három napra beköltözne valaki valamelyik kecóba. Airbnb. Az is tilos most?
Vagy egy kollégának odaadni a nyaralót hétvégére. Az biztos nem tilos. Ha van benne fűtés.
Legfeljebb nem lehetne kutyát sétáltatni éjszaka.
Egyfolytában szálláshelyek (bel- és külföldi is) hirdetéseit dobálja fel a fészbuk. Jelenidejű témákkal, kari, évvége. Nem értem. A kolléganőmet meg a booking.com zaklatja ajánlatokkal. Ott szokott szállást foglalni. A márciusi prágai útjuk úgy maradt el, hogy kb. vonatinduláskor zárták le a szlovák határt előttük. Legalább nem ragadtak kinn.
Huszonharmadikán jártam az utcán utoljára. Ma délutánra terveztem egy egészen kis kört. Elővettem a ruhákat, elkezdtem átöltözni: a második térdzoknit ráncigáltam éppen fel, amikor megálltam. Hogy nem muszáj elmennem. Jellemző rám, már tavaly is nagyon sokszor előfordult, hogy útra készen fordultam vissza az ajtóból, és maradtam otthon. Két éve csakúgy mászkálni se megyek el, kizárólag fontos céllal.
Szóval megállt a kezem és elkezdtem visszavedleni. Karácsonymásnap délutánján ki is kóvályogna az utcán… Összekötve várt a szemeteszacskó az ajtó mellett, és arra is gondoltam, hogy büszke leszek magamra, ha mégsem vagyok lekvár. Úgyhogy átöltöztem. Elindultam, bezáródott a lift, és egyből megláttam magam, hogy nincs rajtam maszk. A táskámban hordok egy textilizét vészhelyzetre, de úgy döntöttem, üres utcára minek is. Hááát, más is úgy gondolta, hogy napsütés, plusz két fok, karácsony, a legtökéletesebb idő a sétálásra :) Egész sokan kóvályogtak. A banda nagyon nagy része szintén használni akarta az egész tüdejét :)
Végülis kerültem egyet a Virágpiac felé. Átnéztem a Radóra, és elhatároztam, hogy hazaérve bemérem a guglival, hogy hány méter. Jövő héten nyolc fokban ha nem esik az eső, belefér az az egy óra rekreációs ücsörgés visszafordulás előtt.
Ja, el is felejtettem a guglit. A nagy büszkeségérzés, az az oka tuti :D
Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.
Mérő László
Miért is menthettem el ezt a képernyőképet anno… és miért dobott fel egy ilyen hirdetést a postaládám??
a kaja mondjuk pipa.
'91 nyarán a barátnőmmel beszálltunk a rendelőintézet páternoszterébe, megcéloztuk a legfelső emeletet. Mindketten eléggé terhesek voltunk, így esett, hogy csak ő lépett ki időben a dobozból, nekem már lefelé kellett volna ugranom. Nem akartam kockáztatni (bár, mozgékonyabb voltam sokkal, mint most…), inkább bent maradtam. Sejtettem, hogy semmi rettenetes nem történhet, meg régóta kíváncsi is voltam, hogyan fordul vissza :)
Egy nagy kerék mentén átgördültem tokostól a másik oldalra. A barátnőm mellett állt egy kisfiú és az anyukája. Nemkicsit meglepődve, hogy hogyan kerültem oda. A kisfiú izgalomba jött a látványtól. Mondtam az anyukának, menjenek egy kört nyugodtan, én is gyerekkel voltam:)
Ilyen felirat azt hiszem nem is volt :) 
A hetvenöt éves anyám vett egy farmer térdnadrágot. Mert rájött, hogy az eddig hordott, térd alattig érő nadrágjai öregasszonyosak :D
Talán csütörtök reggel bandukoltam a feltúrt utcán éppen, amikor elkerült egy kolléganőm a kutyájával. Sétálásból hazafelé tartottak. Köszöntünk egymásnak, rámosolyogtam a blökire is :) Gazdi ment volna tovább tempósan, de a póráz megfeszült, a kutty hátat fordított neki és oda akart jönni hozzám. Eredményes volt az erőszak, megsimogattam :) Pedig állítólag nem szokott odamenni emberekhez. Mondtam, hogy engem szeretnek a kutyák.
Tényleg, nem tudom, mit csípnek bennem a kisgyerekek (időtlen idők óta!) és a kutyák is (ők nem nagyonsok évtized óta).
Valószínűleg nem vagyok annyira szaralak. Mondjuk inkább kicsit se.
Kányádi Sándor
Fekszel, sírodon fű nő,
a fű közt szöcske szökdel;
féreg bajlódik sarló-
ívü szemöldököddel.
(37 éves korában jelent meg…)
(Rátévedtem a citatum.hu-ra, és szemenszúrt egy „menüpont”: sírversek. Morbid, hogy elbóklásztam közöttük kicsit? Voltak jók.)
Bella István • Variációk
Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.
Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.
Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom, vagyok.
Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Ének, nem én vagyok.
Még tavalyi :)
≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡
Elkenődött szempillaspirál, fénylő bőr, előbukkanó mitesszer: a sminkelés igazi kihívás nyáron.
Íme 7 tipp, amivel elkerülheted a nyári sminkbakikat.
≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡
Én derűlátó
vagyok, mert borút nézni
már nem érek rá.
Fodor Ákos • Jelentés időm járásáról
≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡ ≡
Egészen közel egymáshoz dobta elém ezt a kettőt a fb délután :D
Épp elmerengtem a felsőn, hogy mennyire beszűkültem, nem veszem észre az igazi problémákat :) :)
Aztán a napi Fodor Ákos helyrerázott ♥
„Nem a jövő várakozik ránk, hanem a következő pillanat, s aki e pillanaton túllát, az becsapja magát.”
•
„Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.
•
Kertész Imrék
.
. . .
Tegnap reggeli után elterveztem a napomat: laza délelőttnek tűnt, taposógép, hajmosás, kis főzőcske.
Kinyitottam az erkélyajtót, szellőzött a háló a napsütésben, én meg trónoltam a fürdőben. Hallottam a galambokat (rohadtsokan vannak amúgy). Egész hangosak voltak, de az utcazaj is nagyon behallatszik. Erősen búgtak, olyan hangok jöttek, hogy már tuti nem az udvarlásnál jártak (bár, fogalmam nincs, milyen lehet AZ a hang… mindenesetre egészen szokatlan volt). Mondtam is, hogy „remélem, nem az ágyamban dugtok”. Végeztem, bementem a szobába, és OTT SÉTAFIKÁLT KÉT GALAMB! Becsuktam a szobaajtót, elkezdtem hajkurászni. Ettől az egyik gyorsan kigyalogolt. A másik sajna repülve akart a bezárt ablakon át. Kellően stressszes is lett tőle, jópárszor beledörgölte magát a függönybe :( Én is eléggé stresszes lettem. De néhány toll/pihe elvesztése után rá tudtam beszélni, hogy az erkélyajtó nyitva van, ott távozzon.
Anno, még a raktárban mindenféle állatot vadásztunk: macskát, feketerigót, főleg egeret (patkányunk is volt…), de galambot is. És az nagy meccs volt, nem tudtuk kihajtani, de félelmében összeszart mindent. Tényleg mindent. Ettől féltem hajkurászás közben. Beszéltem hozzá folyamatosan, nyugtatóan (nem sikerült azért túlzottan higgadtnak maradni) :)
Végül is sikeres volt az akció, nem tojt össze semmit.
Nekiállhattam takarítani. Millen jó, hogy volt a múltkor a Rossmannban fertőtlenítő kendő. Meg porszívózhattam is, ami minden házimunka közül a legfárasztóbb, meg át is húzhattam az ágyneműt (az is leszedi az energiámat). Laza délelőttből lett egy agyondolgozott. Nyilván nyelvlógatós pihenéssel csomagban. Aztán talán fél egyre lett kész a kaja.
Ezután nem merem nyitva hagyni az erkélyajtót, ha bárhova elmegyek (akárcsak a fürdőkádba).
Maradj otthon! » » és helybejön a természet :)
Bemértem a tavaly kinézett panziót a guglimapsszal, és nincs két óra autózásra a ház előttől. Nyitva is vannak már. Vonattal-busszal mondjuk öt óra :(
Nem akarok dicsekedni, de én már azelőtt is szappannal mostam kezet, mielőtt ennyire divatba jött.
Eddig a gyerekek várták a tavaszi szünetet, most a szülők.
Ne feledjétek, vasárnap óra átállítás. Mindenki 1 órával kevesebbet nem mehet sehova.
Éppen elkezdtem volna napi szinten futni, erre jön ez a Maradj otthon.
Közlemény: a karantén ideje alatt teljesen normális, ha valaki a falakhoz, a szobanövényeihez vagy az edényeihez beszél. Csak akkor kell pszichiáterhez fordulni, ha azok válaszolnak is.
Már a lakásban is maszkot viselek, hogy ne egyek annyit.
Ősi karantén közmondás: könnyű annak, aki a saját feleségét szereti.
Amikor vége lesz ennek az egésznek, 2 hétig be se jövök a lakásba.
Hiányzik egy év az önéletrajzából. Mit csinált 2020-ban? Kezet mostam.
:D :D :D
Bertók László • Boldogság-dal
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!
„Amikor a bombázók érkezésére figyelmeztetve felvisítottak a szirénák, szomszédaimmal együtt talpra ugrottunk, és iszkoltunk a barlangok mélyére, hogy riadt álatok módjára elrejtőzzünk. De nem maradhat az ember túl sokáig a sötétben. Valami halványodni kezd benne, és olyanná válik, mint egy éhező, mohón vágyik a fényre. […] El tudod képzelni, milyen az, ha bent se akarsz lenni, kint se akarsz lenni, sehol se akarsz lenni, csak eltűnni?”
Amy ♥
„Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. […] Amikor véget ér, magad sem érted, hogyan szabadulhattál meg élve belőle. Vagyis valójában még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy egyáltalán elhaladt már fölötted. Csak egy dolog világos: túl ezen most már nem az vagy, mint aki voltál, mielőtt ide beléptél volna. Igen, a viharnak ez az értelme.”
Murakami • A fiú, akit Varjúnak hívnak (Erdős György fordítása)
Hepi velöntájn déj :D
Megszeretni önmagunkat
egy életre szóló románc kezdete.
Oscar Wilde
Olvasok is,
nemcsak firkálok:
- CsetlekBotlok
- Sorskönyv nélkül
- Bhakti Kutir
- Angelika
- Szabó Levente
- A test beszél
- Mai Manó Ház – blog
- zwoelf
- Győri Napilap
- Dragomán György
- átlátszó
- Laborczi Dóra
- Pszihó for jú